Sziáú!  

Gáz van! Kirúgott a lakótársam. Valójában több volt, mint a lakótársam. Az utóbbi időben nem átallottam cicázni vele, ha tudjátok, mire gondolok… Feszes, 100 % pamut popsija volt. Hm… Micu cicu… Mondjuk azt a lila műszálas fülbojtját kicsit piacosnak találtam. De az összhatás végül is kellemes volt.

Azt mondta, hogy képtelen tovább alkalmazkodni az életvitelemhez. Szegényke nem bírta már, hogy éjszakánként én még órákig doromboltam a konyhában. De hát valamikor muszáj gyakorolnom! Attól sem dobta fel a mancsait, amikor késő éjjel egy-egy koncert után kimerülten hazaérve mellébújtam és cirógattam. Azt mondta, füstös a plüssöm. Pedig még dúdolgattam is hozzá:

„…Na figyu már, mondom mi a szitu

te lány, én meg fiú

na Micu, Micu, Micu?”

Pedig volt néhány szép esténk… Például amikor együtt andalogtunk azon a macskaköves úton, ott az Opera mellett, és Micukámnak közben majd szétpattant a varrás a pociján, annyira sokat evett a tonhalas pizzából, amit vacsorára rendeltem neki… És azt sem fogom elfelejteni, ahogy reggel a szobába beszűrődő napfényben megcsillant a kis lila fülbojtja…

Hogy a macska rúgja meg! Na mindegy, majd találok másik albérletet. És másik pamut popsit!!!

Muffin

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.