Sziáú!

Néha az az érzésem, hogy az életem egy mesefilm, aminek én vagyok a főszereplője (Gerzson pedig a karakteres mellékszereplő). Most épp a drámai középrészt forgatjuk, amiben a sármos, szőrös, csak a hivatásának élő főhős – ez vagyok én – magányos, kóbor plüssmacskaként keresi élete egyetlen nőnemű értelmét, aki betömné a plüssében tátongó űrt.

A nagy elődök előtti tiszteletem jeléül néhány motívumot is átemelek a filmembe olyan alapművekből, mint például a Hamupipőke. Az én történetemben így néz ki az ominózus cipellő, ami csak a kiválasztott leányzó tappancsára illik. Merész darab egy igazi dögös cicamacának! A kellékeseim szerint most nem volt kisebb méret raktáron. De szerintem nem a méret a lényeg. Annál alapvetőbb, hogy nincsen cipő szegecs nélkül!

És apropó, nincsen herceg fehér ló nélkül! Gondolom, Ti is hallottatok Gerzson plüssuniverzumot rengető ötletéről, hogy LászLót is meghívja közénk blogolni. Én áldásomat adtam rá. Egy fehér ló még jól jöhet a filmemben…

Muffin

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.