-etti- 2011.12.03. 11:49

Én kicsi pónim

Helló!

Szép az élet, gyapjas lelkű Olvasóim! Tél van, mirelit idő, lófehérek a háztetők, és engem mégis fűt belülről valami! Valami, amit még nem tudok pontosan megfogalmazni, csak azt érzem, hogy nagyon kellemes, jóleső érzés motoszkál a plüssömben.

Tegnap pillantottam meg Őt. Az utcán. Azóta reszket mind a négy lábam, a gyomrom összecsomósodott, izzad a patám, és bizsergek minden cérnaszálamban… Mi ez, ha nem szerelem első látásra? Pedig sosem voltam odáig a plasztik pónikért. De Ő más! Bőre fehér, mint a ló. Haja tarka, mint a szivárvány. Az arca bájos… mint az enyém.  

Szinte semmit sem tudok róla, mégis úgy érzem, hogy Ő az én kicsi pónim! Működik a kémia! Megvan köztünk az a bizonyos szikla! Igyekszem nyitott gülüvel járni, hátha mielőbb újra meglátom Őt.

LászLó

A bejegyzés trackback címe:

https://ettimese.blog.hu/api/trackback/id/tr543433553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása