2011.12.03. 11:49
Én kicsi pónim
Helló!
Szép az élet, gyapjas lelkű Olvasóim! Tél van, mirelit idő, lófehérek a háztetők, és engem mégis fűt belülről valami! Valami, amit még nem tudok pontosan megfogalmazni, csak azt érzem, hogy nagyon kellemes, jóleső érzés motoszkál a plüssömben.
Tegnap pillantottam meg Őt. Az utcán. Azóta reszket mind a négy lábam, a gyomrom összecsomósodott, izzad a patám, és bizsergek minden cérnaszálamban… Mi ez, ha nem szerelem első látásra? Pedig sosem voltam odáig a plasztik pónikért. De Ő más! Bőre fehér, mint a ló. Haja tarka, mint a szivárvány. Az arca bájos… mint az enyém.
Szinte semmit sem tudok róla, mégis úgy érzem, hogy Ő az én kicsi pónim! Működik a kémia! Megvan köztünk az a bizonyos szikla! Igyekszem nyitott gülüvel járni, hátha mielőbb újra meglátom Őt.
LászLó
Szólj hozzá!
Címkék: lászló én kicsi pónim
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.