Sziáú!

Hát, igazán izgalmas végjáték volt a tegnapi, kedvenc Olvasóim! Először nem hittem a saját gülüimnek, amikor megláttam, hogy hárman osztozunk a PP Kupán, de a fészekbúkon leadott szavazatok végül is csomót tettek a dolog végére.

Én most… teljesen meg vagyok hatódva, kedvenc Olvasóim! Kösz, köszi, köszönöm és pacsi! … Persze azért egy kicsit számítottam rá… Vagy legalábbis bíztam benne, hogy a blog szavazótáborát nagy százalékban képviselő nőstény olvasók egymást licitálva voksolnak majd sármos bundámra... 

És akkor jöjjön az elmaradhatatlan köszönetnyilvánítás:

Először is szeretnék köszönetet mondani barátaimnak, Gerzsonnak és LászLónak a kölcsönös motivációért. Nélkülük ez a blog sehol se lenne! Külön köszönet Gerzsonnak, hogy azon a bizonyos vasárnapon – amikor a győztes posztom született – páros gólyalábbal rúgott ki az ágyból, mondván, hogy pötyögjek be valami értékelhető bejegyzést a blogra, mert neki még 63 nyelvtan dolgozatot kell összefirkálnia piros tollal. 

Köszönet a Marczipán Téri Művelődési Központnak, hogy helyszínt biztosítottak a II. kerületi PBK (Plüssnyugdíjasok Baráti Köre) és kísérői számára tartott zártkörű zenés estemnek, mely bejegyzésem apropóját adta. Remélem, kapcsolatunkat sikerül a jövőben is tovább szövögetni.

És legfőképp millió pusszantás és köszi Nektek, kedvenc Olvasóim, akik szavaztatok rám! Gondolom, tudjátok, mennyire vágytam erre a PP Kupára! Ennél jobban már csak arra vágyom, hogy a barátaimmal együtt a fenekére nézzünk.

Csin-csin!

Muffin

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.