Sziáú!

Az egész életem egy lelakott macskaalom…

Gerzson tegnap este ún. előrehaladott állapotban lévő téli depressziót diagnosztizált nálam. Hiszek neki. Olvasott már néhány szakirodalmat a témában, ráadásul ő is hajlamos melankóliába esni, ha nem néz a gólyalába elé. Szerinte kezdek olyan tüneteket produkálni, ami gyakori az elfekvőben lévő, munkaköri feladatai alól határozatlan időre felmentett, kitartott házi plüssöknél. (Pedig mindannyian tudjuk, hogy engem nem olyan szövetből varrtak!)

Valóban egyre többet lógatom a bajszom. És az is feltűnt, hogy az utóbbi időben mintha egy kis szekunddal lehangoltabb lenne a dorombolásom. Azt hittem, ez valami szakmai tökéletlenség a részemről, de ezek szerint komoly egészségügyi probléma motoszkál a plüssömben.

Most a leginkább semmihez sincs kedvem. Minden olyan kilátástalanul sötét és szöszös… Már csak Bennetek bízom, drága, kreatív Olvasóim! Azzal a felelősségteljes feladattal bízlak meg Titeket, hogy dobjátok fel a plüssöm!

Írjatok vagy küldjetek bármit, ami szerintetek jobb kedvre derít!

Előre is kösz és nagy szőrös pusszantás Nektek!

Muffin

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.