Helló!

„Remélem, még látjuk egymást, ÉN KICSI PÓNIM???????????????”

LászLó vagyok, címzetes plüssökör. Na, ezek után várhatom, hogy újra betegye azokat a csinos kis  patáit a kávézóba! Mit gondolhat rólam? … Bármit is gondol, igaza van! A vendégnek mindig igaza van!

’Remélem, még látjuk egymást!’ Stop! Ennyi bőven elég lett volna. Miért nem bírom sose bevarrni a szám?

Most biztos azt gondolja, hogy gúnyolódom rajta. Pedig távol áll tőlem, hogy gúnyt űzzek a színes, szárnyas pónilovakból. Ez felettébb antipacista megnyilvánulás volna részemről.

Vagy ami még rosszabb, azt hiszi, hogy tetszik nekem. De hát, még nem is ismerem! Mi van, ha tényleg üreges a feje?

Na, mindegy. Ezt most elszúrtam. Szörnyen érzem magam. Csak a kedvenc filmem segíthet gyapjas lelkemen, úgyhogy este 4598-adszor is megnézem a Verejtékek zivatarábant. Ha a héten már nem találkoznánk, akkor egy doboz fagylaltba fojtottam a plüssöm...

LászLó

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.