Bonzsúr!

Tudom, hogy mostanában kicsit kevesebbet kelepelek az iskolában történtekről, de úgy gondolom, hogy Önöknek is jár a kikapcsolódás, és csekélyke szabadidejükben nem az én sanyarú pedagólya életpályám viszontagságain akarnak kárörvendeni…

Azonban engedjék meg, hogy a mai nap nagy eseményéről mégis megemlékezzek, tanúsítva, hogy a mi munkánknak is van gyümölcse. (Most nem arról a bizonyos „pirinyóra összeaszott, kukacjárta szilváról” lesz szó, amiről már korábban itt írtam.)

Minden évben tartunk egy házi szavalóversenyt az iskolában, és ebben a tanévben én vállaltam önként és dudorászva, hogy szárnyaimba veszem a szervezés minden nyűgét. Szakítva a hagyományokkal tematikus versenyt rendeztem, amelyre a diákoknak gyermekversekkel kellett pályázniuk.

Íme az eseményre rögtönzött megnyitóbeszédem:

Köszöntöm az Igen Tisztelt Nagyérdeműt,

Hogy a szavalóverseny alkalmából összegyűlt!

Remélem, Önök is látják ezt a pedálos gyermekkerékpárt,

Melyre szeretném, ha – tolakodás nélkül – egyesével felszállnánk.

A valóság elől ma Infantiliszbe biciklizünk,

Akciós last minute utat sikerült ide szerveznünk.

Állítólag ez még belefér a költségvetésbe,

Bár lehet, hogy nem marad pénz az étkeztetésre…

Első úti célunk a Kacagta-tó partjára vezet,

Az a rímhír járja, hogy szellemes környezet.

Ha egy gyanútlan turista szalámi jár arra pizsamában,

Bokorrímek ijesztgetik a holdfényes éjszakában.

Sebesen át is tekerünk hát a közeli Vidországba,

Ahol különös történetek terjednek szájról-szájra.

Az itt élő vidámák roppantmód kedélyesek,

Tejcsokis humorzsákat majszolnak, ha éhesek,

Hozzá agyoncukrozott ritmustot szürcsölnek,

S naphosszat tréfás gyermekdalokat verselnek.

Infantiliszbe érve végre megpihenhetünk,

Egy órácskára kényelmesen hátradőlhetünk,

Ezennel ugyanis a szót átadom a helyi őslakosoknak,

A gyerekvers-szavaló „rímséges” diáktársadalomnak.

Hát, valahogy így vette kezdetét a házi szavalóversenyünk, amelyen élvezettel hallgathattam újra kedvenc gyerekverseimet 17-18 éves diákjaim sajátos előadásában. Nem is olyan rossz dolog pedagólyának lenni…

Gerzson 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.