Helló!

Amióta csak tudom, hogy vatta van a fejemben, mindig is hivatásos fehér ló akartam lenni. Sokáig figyelmen kívül hagytam azt a tényt, hogy mennyire belterjes lett ez a szakma, mióta a modern férfiak másképpen hódítanak. Habár a romantikus pályaválasztásom derékba tört, alkalmi munkavállalóként nem unatkozom, hiszen mindig újabb és újabb szakmában van lehetőségem kipróbálni magam. De néhanapján bizony el kell fogadni, hogy én sem értek mindenhez. Így van ez a mostani melómmal is.

Még csak egy hete vagyok felszolgáló, de ennyi idő alatt egy vattányi sikerélmény nem sok, annyim se volt. A porcelán továbbra is törékeny a vendégek körében, a hónap foltozójának pedig nem jár borravaló (mint kiderült).

Én tényleg mindent megpróbáltam, remek ötleteim voltak. Javasoltam például a vezetőségnek, hogy alakítsuk át a kávézót, legyen önkiszolgáló! … De sajnos ők más irányban szeretnék fejleszteni a presszót. Elképzeléseik szerint a jövőben a betérő vendégek minden folt nélkül kapják meg a kávéjukat. És bár a személyiségemmel továbbra is maximálisan meg vannak elégedve, eltérő látásmódunk miatt a jövőben nem áll módjukban foglalkoztatni a plüssöm…  

Szóval, drága gyapjas lelkű Olvasóim, ha esetleg hallotok valami romantikus plüsslónak való álláslehetőségről, gondoljatok rám!

LászLó 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.