Sziáú!

Egy gülühunyásnyit se aludtam az éjjel. Mint minden évben, most is arra vártam, hogy egy igazi Playboy nyuszi hozza el az ajándékaim. Úgy tűnik, ez már idén is csak (egy beteges) álom marad…

A húsvéti hosszúfülűnek most is sikerült megőriznie inkognitóját. Én már komolyan elgondolkodtam, hogy mi van, ha nem is a nyúl hozza a hímes tojásokat, hanem mondjuk a… húsvéti kenguru? Épp elég megválaszolatlan kérdés maradna akkor is…

Idén szép színes szövettojásokat kaptunk. Mindegyikbe egy-egy naposcsibét tojt a nyúl, nagy felelősséget varrva ezzel a nyakunkba. Ezentúl nekünk kell gondoskodni a kis pipikről, figyelni kell minden lépésüket, hogy mikor, merre kapirgálnak a nagy plüssuniverzumban. Már el is neveztük őket: (a lila tojáshéjútól kezdve balra sorrendben) Csip, Csip-Csip, Csip-Csip-Csip, Csip-Csip-Csip-Csip és Csip-Csip-Csip-Csip-Csip. A húsvéti tojáslikőr igazán kreatívvá tesz! Még csak néhány órája ismerjük őket, de elmondhatom, hogy máris komoly érzelmi szálak fűznek ezekhez a kis szövet csibékhez. Ha jó idő lesz, kiviszem majd őket a Pipi térre!

Bolyhos plüssnyulat Nektek, kedvenc Olvasóim!

Muffin 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.