Sziáú!

Úgy érzem, ideje mancsomba venni LászLó sorsának alakítását. Kedves gyapjas lelkű barátunkat az utóbbi időben elkerülték a zsírfoltos állások, aminek köszönhetően kissé megvásott a kedélyállapota.

Nem értek egyet azzal a mondással, hogy „nagy a feje, búsuljon a plüssló”. LászLót mindannyian úgy szeretjük, ha mosolyog. Ennek érdekében pedig hajlandó vagyok bevetni ellenállhatatlanul sármos tekintetemet és kiterjedt kapcsolatrendszeremet is. Jó, nem bánom! Hadd kapaszkodjon fel szegény pára kócosra kefélt, szőrös hátamon!

A Marczipán Téri Művelődési Központban már eddig is a mancsomból ettek. (Hiába, egy plüssmágnes vagyok, ami vonzza a közönséget!) Az eddigi tapasztalataim szerint abszolút plüssbarát a helyszín, a vezetőség tagjai is plüss szimpatizánsok. … És ha már itt tartunk, én is szimpatizálok az egyik ott dolgozó hölgyeménnyel. Eszterrel, aki nem plüss. Más rosszat nem tudok róla mondani. Ma sem bírtam róla levenni a gülümet, miközben épp LászLó plüssét próbáltam bedorombolni egy félállásba.

Ahogy rám néz azzal a két huncut szemével… Még azt se bánom, hogy nem gülü! Megígértem neki, hogyha most segít, én még a csillagokat is ledorombolom neki az égről!  

Muffin

A bejegyzés trackback címe:

https://ettimese.blog.hu/api/trackback/id/tr54477080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása