Sziáú!

Még csak második napja vagyok Zalaegérzugon, de már most eleget láttam ahhoz, hogy kijelentsem: szeretem ezt a várost! A levegő friss, az emberek kedvesek (biztos több oxigén jut az agyukba), a hangulat remek! Költözzön mindenki Egérzugba!

Miután tegnap este megérkeztem, igyekeztem asszimilálódni, észrevétlenül beleolvadni a város lakóinak hirtelen felpezsdült életébe. Mondanom se kell, hogy ez nem sikerült maradéktalanul. Még a fesztivál nagy, hömpölygő embertömegében is feltűnést keltett a plüssöm. Nem értem, hogy miért… Hát, vidéken nem szoktak sört inni a plüssállatok???

Amúgy plüssdiszkriminációnak nyoma sem volt. Az emberek mosolyogtak, lefényképeztek, megsimogattak(?), de legalább sört is kaptam. Ez már lassan kimeríti a plüssprostitúció fogalmát… 

De hát a lényeg – legalábbis egy magamfajta varrtfülű jazzdorombos számára –, hogy kiszabott jó koncerteken voltam! A legnagyobb hatást ezúttal a Mocsok 1 Kölykök tették rám, ahogy az az alábbi lesifotón, és ma reggeltől minden újságosstandon látható. Nincs magyarázat… Vagy legalábbis nem emlékszem rá…

Folyt. köv.!

Mocsok 1 Muffin 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.