Bonzsúr!

Egy újabb 45 perces űrprogram az iskolában, avagy végre lyukasórám van. Ez az egyik kedvenc tantárgyam. És még a diákok is profitálnak belőle! Egy agyban és begyben feltöltődött tanárt kapnak vissza cirka egy óra múlva. Apropó, begy! Ma nem volt időm tízórait csomagolni, úgyhogy kénytelen voltam a büfé kínálatából vásárolni. Egy dobozos tavaszi saláta mellett döntöttem, bár kicsit aggódtam a szavatossági idejét illetően. Mégiscsak szeptembert írunk! Egész finom volt, viszont nem számítottam az extra lilahagyma-darabkákra, amitől most enyhén szólva borzillatú a leheletem. Mindegy, ma már úgysem csőrözök senkivel…

A fenti képen egyébként a tanári egy részlete látható, pontosabban az egyik levelibékászöld asztal a sok közül. (Köszi a fotót, Gabi! Kicsit sem mesterkélten pózolok rajta…) Az eredeti koncepció szerint ezen a fényképen azt a pillanatot próbáltuk megörökíteni, amint épp lázas munkában görnyedezem az irodalom szöveggyűjtemény fölött. Hát, döntsék el Önök, hogy ez sikerült-e?!

Szóval ez volna az én kis birodalmam: fél asztal, egy szék (még jó, hogy nem fordítva) és sok-sok tankönyv. Ez utóbbiból nem árt, ha több példányt is a szárnyam alá csapok, mielőtt órára indulnék. A modern, retikülnek álcázott iskolatáskák ugyanis – a térfogatuk következtében – sok esetben alkalmatlanok tankönyvek szállítására. Mindent a diákért!

Legközelebb majd betekintést engedek az asztalfiókomba is, de azt most még túl korainak találtam. Tudják, ilyen szempontból én amolyan múlt századi gólya vagyok.

Gerzson

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.