Sziáú!

Nem idegesítem magam tovább ezen a Micus sztorin. Úgy döntöttem, hogy most inkább a munkába temetkezem. Hála a jóságos Cirmosnak, nem panaszkodom, vannak felkéréseim. Csak bírjam cérnával! Jövő héten például zártkörű koncertet adok a Marczipán Téri Művelődési Központban. Egy nyugdíjas plüssbaráti körnek fogok olyan örökzöld slágerfeldolgozásokat dorombolni, mint például a „Nem leszek sohasem a játékszered” vagy az „Amikor én még kisplüss” voltam. Meglepetésként pedig a „Moncsicsi” swing verziójával készülök.

Tegnap be is mentem a művelődési házba megbeszélni a részleteket, és ha már ott voltam, kipróbáltam a színpadot is. Kicsit tartok tőle, hogy hogy fogok rajta mutatni. Tudniillik én inkább kis klubokhoz vagyok szokva. A személyes varázsomon kívül legfeljebb vattával tudom megtölteni a teret…

A szervező hölgy felettébb készséges volt, kellemesen elbeszélgettünk. Szerintem bejövök neki. Különben miért kért volna fel egy kis mellékes plusz munkára? Felajánlotta, hogy legyek a Marczipán reklámarca délután kettőtől hatig. Általában nem szoktam ilyet elvállalni, de most igent mondtam, bízva a hosszabb távú együttműködésben. Így a kölcsönös promóció és nem utolsó sorban a szervező hölgy kedvéért kiültem néhány órára a művelődési ház fogadóterébe, hogy ellenállhatatlan plüssömmel bevonzzam a közönséget, és egy kis reklámot csináljak a helynek. Közben volt alkalmam elmélyülni a programfüzetben, és találtam egy színházi előadást, amiben – nem kamuzok – plüssök szerepelnek. Gerzson szeret színházba járni, úgyhogy ez egy igazi kuriózum lesz neki. Remélem, még kapunk rá jegyet!

Muffin

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.