Helló!

Ahhoz, hogy jobban megismerjetek, elengedhetetlen tudnotok, hogy a szüleim kezdetben hivatásos fehér lónak szántak. Ez nem baj. Személy szerint azt gondolom, hogy sokkal jobban jártam, mint azok a szerencsétlen sorstársaim, akiket fehér egérnek neveltek a szülei, és életük nagy részében kénytelenek laboratóriumi munkát végezni…

Fehér lóvá nevelésem abban mutatkozott meg, hogy a szüleimtől örökölt romantikus hajlam mellett rengeteg bókot és az udvarlás minden csínját-bínját megtanultam az évek során. A munkakörömbe tartozó legfőbb feladatom, hogy a királyfi/herceg/lovag/férfiú/pasi jobb kezeként segítsem a küldetés megvalósítását, és pihe-puha plüssállat voltomból adódóan egyenes utat biztosítsak számára a kiszemelt hölgy ágyába.

A gond az, hogy az utóbbi években már ez a szakma is egyre belterjesebb. Szinte lehetetlen elhelyezkedni. Ennek legfőbb oka az, hogy ma már másképpen hódítanak a királyfik/hercegek/lovagok/férfiúk/pasik.  

Például így:            

Én nem értem, hová halad ez a világ! Miért jobb, mivel több egy ilyen kocsi egy hófehér plüssparipánál? Egyáltalán hány lóerős egy ilyen autó? Mert az én plüssöm nagyon jó erőben van. Pedig keveset fogyasztok, általában napi háromszor egy tányér abrakababra vagy abrakazabra a menüm. Ráadásul a szervizigényem is kicsi, megteszi egy kis lefekvés előtti cirógatás, sörénysodorgatás. És nem utolsó sorban olyan extrákkal rendelkezem, mint például a plüss üléskárpit…

LászLó

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.