Sziáú!

Segítek Gerzsonnak a bevásárlásban, mert egy udvarias, aranyos plüssmacska vagyok. Néha az az érzésem, hogy ez nem elég nyilvánvaló… Egyébként meg szeretek zöldségeshez járni. A gezemicék mindig beindítják a fantáziámat.

Az egyik személyes kedvencem a körte. Erről a gyümölcsről mindig Lujzi jut eszembe, akinek még pelyhedző kamaszmacska koromban tettem a szépet. Neki volt olyan kívánatos körte alakja, amire még ma is ácsingózva gondolok vissza, és amibe legszívesebben egyből beleharaptam volna… Bocsánat, lehet, hogy kissé elragadtattam magam! Szóval Lujzi elég vadóc plüsscicus volt. Csak annyit mondanék, hogy nem a gombolyagot kergette délutánonként… El is neveztem a háta mögött vadkörtének. Aztán amikor elkezdődött kerek tíz napig tartó románcunk, Vackornak becéztem a kis szőrgombócomat. Viharos kapcsolatunknak egyébként az vetett véget, hogy nem voltam hajlandó magamra varratni egy rózsaszín szívet Lujzi felirattal. A kis drága nem akarta megérteni, hogy azt nem lehet csak úgy lemosni. És mi lesz ha majd öreg koromra megereszkedik a plüssöm? Ez a kis véleménykülönbség véget is vetett bimbódzó kapcsolatunknak. Talán nem is baj…

Na, ennyit a szép emlékekről meg a körtéről. Azért veszek párat.

Muffin

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.