Sziáú!

Na, ez lehet az a bizonyos karácsony előtti gyomorpamacs, aminek a szakkönyvek is önálló fejezetet szentelnek „Hogyan ne szakadjunk ki az ünnepek előtti készülődés ideje alatt?” címmel.

Persze, csak magamnak köszönhetem. Kellett nekem utolsó pillanatra hagyni az ajándékvásárlást! Ilyenkor már teljesen kifordulnak magukból az emberek. (Mi plüssök fokozottan ügyelünk rá, hogy ez velünk ne forduljon elő, mert senkinek se hiányzik egy fércműtét az ünnepek alatt.) Szóval most sodródhatok a tömeggel, kitéve magamat annak a veszélynek, hogy bármikor rám léphetnek, összenyomhatnak, vagy – amire gondolni se merek – felkapnak, és egy óvatlan pillanatban ott találom magam egy kiló narancs meg egy doboz szaloncukor között a szatyorban. Igazi karácsonyi lidércnyomás!

De a legfőbb fejtömést még mindig az ajándék okozza. Halványlila szőröm sincs, hogy mit vegyek LászLóéknak. Még szerencse, hogy a karácsonyi vacsorával nekem semmi dolgom. Az Gerzson rezsója, izé, reszortja. Csirkét rendeltem. Majd húsvétkor tapintatosabb leszek…

Muffin

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.