Sziáú!

A farkam végétől a fülem bojtjáig elmerültem a karácsonyi előkészületekben. A többiek engem bíztak meg azzal a felelősségteljes feladattal, hogy vásároljam meg a karácsonyfánkat.

Persze sejtem, hogy miért rám esett a választás. Ilyen farkasordító hidegben egyik sem dugja ki szívesen a csőrét, illetve a patáját. Megértem, mert ezekben a mínuszokban valóban egyre kisebb a jelentősége annak, hogy bunda van rajtam.

A lényeg, hogy hosszas keresgélés után megtaláltam a tökéletes fenyőt. Mondjuk rettentő tüskés (itt jegyezném meg, hogy anno sosem értettem, miért énekeljük karácsonykor azt, hogy „Ó szép fenyő, ó jó fenyő, oly kedves minden ágad”...)! Viszont ezt a nem túl szimpatikus tulajdonságát bravúrosan kompenzálja azzal, hogy illatos, formás és ügyes. A képen éppen sikerült megörökíteni azt a pillanatot, amikor spárgázik. Reméljük, a díszek is jól állnak majd neki!

Muffin 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.