Helló!

Már öt napja dolgozom recepciLÓként. Sose gondoltam volna a vattányi agyammal, hogy ennyire el lehet fáradni az üldögélésben. Ha ez így megy, három hét múlva újra kell tömni a hátsó fertályomat.

És most valami olyat kötök az orrotokra, ami nem szeretném, ha nagyobb nyilvánosságot kapna! Mert még úgy kerülök be a köztudatba, mint megbolyhosodott agyú plüssló!

Szóval arra jöttem rá, hogy itt a Marczipán Téri Művelődési Központban… nem vagyok egyedül… De pssszt! Ebben a házban még a falnak is szeme van…

Itt van mindjárt a Szájharmonikás Gladiátor!

Félelmetes fazon! Állítólag évekkel ezelőtt – ’fémkorában’ – még ő is a ház fűtőmunkatársa volt. Forrófejű Gladiátornak hívták a háta mögött, mert folyton lázadozott, harcolt a rendszer ellen. Esze ágában sem volt behódolni a központi fűtésnek… Végül leszerelték. De mind a mai napig, miután kiürül a Marczipán Téri Művelődési Központ, hallani lehet, ahogy a szájharmonikáján fújja a bús radiátor bluest.

Mindig ugyanaz a(z acél)lemez…

LászLó

A bejegyzés trackback címe:

https://ettimese.blog.hu/api/trackback/id/tr514619308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nix 2012.06.29. 18:39:48

Hmm, ezek szerint a kemény külső lágy vasmagot takar? Az ember ennyi metál meg a marcona tekintet láttán rögtön rockernek/metálosnak könyvelné el, akinek a kedvence az Eddától a Fémszív.
Hiába, ezek a fránya előítéletek nem kímélnek senkit... :(

-etti- · http://ettimese.blog.hu/ 2012.07.02. 13:13:34

@nix:
Én meg azt hittem, hogy meleg...
LászLó
süti beállítások módosítása