Sziáú!

Nem igazi a balatoni nyáú bundás keszeg nélkül! Ma délután ezt a két frissen szerzett barátomat hívtam meg egy könnyű nyári uzsonnára. De valami nagyon nem tetszhetett nekik, mert végül szőrén-szálkán eltűntek…

Muffin

Bonzsúr!

Már a balatoni büféket is korszerűsítik. Mikor utoljára jártam itt, még nem volt önkiszolgáló részleg.

Ha már felpuffadt a plüssünk a sok tejfölös retro lángostól, nincs is jobb, mint a minőségi update táp. Abból is a kacsáknak valót ajánlom. Az ő ízlésükben meg lehet bízni.

Gerzson

Helló!

Drága gyapjas lelkű olvasóink! Továbbra is kellemesen izzadunk a Balaton partján. Minden évben ez idő tájt tesszük fel a kérdést, hogy: „Miért pont mi? Ó, lóságos Isten! Mit vétettünk Neked, hogy pont minket küldtél egy szál plüsstakaróban erre a világra?”

A helyi lakosok állítása szerint a víz hőmérséklete kiváló. Elhisszük nekik. Mi azért még hezitálunk, hogy megmártózzunk-e vagy sem. Nem túl kellemes ugyanis még hónapokkal később is azt hallgatni a közvetlen környezetünktől, hogy: „Jól érzem, hogy a Balatonon nyaraltatok a nyáron?” Persze egy jól időzített 30 fokos kímélő program megoldást jelenthet erre az esetre is, de minek bonyolítsuk az életünket…

Muffin már más tészta! :-) A fejébe vette, hogy ő lesz kis hazánk első, hínárosban ragadt, bikinis cicababákra specializálódott plüss vízimentője, alias Csíkos Muffinhoff!

LászLó

Sziáú!

Végre itt a balatoni nyáú! Eddig nem panaszkodhatom. Nincs olyan úszógumis cicababa, aki ellen tudna állni szőrös felsőtestemnek! A mellékelt fotón éppen azzal kábítom őket, hogy még ennek az ingerlékenynek tűnő, vadidegen, sziklaarcú hapsinak a szájába is bátran be merem tenni a mancsom… Ami megjegyzem, elég felelőtlen cselekedet volt azután, hogy a következő papír cetlit köpte ki: „Ezen a nyáron mindenki a mancsodból fog enni”.

Muffin

Helló!

Egy poszt erejéig megszakítjuk balatoni nyaralásunkat, hogy kihirdessük legutóbbi képfejtvény feladványunk nyertesét.

Sok-sok izgalmas válasz érkezett:

Éva: „Gondolom, kilóg a lóláb… habár én látom, hogy belóg. :-)”

Annamária: „Madarat tolláról, lovat patájáról.”

Zsuzsi:           Beszoruló.

                        Patapác.

                        Lószoruló.

                        Zároló.

                        Csonkuló. /bocsánat/

                        Lassuló.

Edit: CsukLÓ.

Nárcisz: AjtónálLÓ.

Bár a helyes megfejtés már elhangzott, a nyertes neve még nem, ugyanis – bár csak három perccel korábban, de – Stekelvarken(?) nevű olvasónk küldte be a „kilóg a lóláb” választ a blogra. Így most neki szólnak a rímek:

Fogadd szőrös gratulációnkat, Képfejtő Stekelvarken!

Találtunk egy szót, ami rímel a nevedre… de csak majdnem…

Sokat tömtük a fejünk, hogy milyen nemzetiségű lehetsz.

Neved alapján talán IKEA bútordarab? Vagy nyenyec?

Az biztos, hogy a magyar szólásmondásokat jól ismered,

Hiszen múlt heti lólábas képfejtvényünket Te nyerted meg!

Ennek kapcsán arra szeretné felhívni figyelmed a stáb,

Hogy mindig nagyon gyanús egy szekrényből kikandikáLÓláb…

Aki most nem nyert, ne keseredjen el, mert a helyes megfejtésen kívül minden beküldött választ szavazásra bocsátunk itt a blogon és a fészekbúkon is, és a közönség voksainak jóvoltából további rímeket sorsolunk ki!

LászLó

Bonzsúr!

Ugye, hogy festeni se lehetne szebbet? Tóparti csendélet plüssgólyával. Igazán művészi! Én kiakasztanám a falamra!

Valami ilyesmire vágytam már a tavalyi tanévnyitó pillanatától kezdve. Csak ülni a tóparton, távol a Tanári-szigetek zsivajától, a háttérben megtollasodott burzsuj barátaimmal, akiknek bérelt apartmanjuk van a Balaton vizén. Teljesen ellazítva a cérnaszálaimat, tágra meredt gülüvel bámulni a semmibe… Pont, mint a diákjaim év közben…

Gerzson 

Helló!

Drága gyapjas lelkű Olvasóim, szabadságom első napján az egész plüsskolónia nevében sok plüsspuszit és üdvözletünket küldöm a Francia Riviéra helyett… a Balaton nyugati csücskéből, a keszthelyi moLÓról.

LászLó

Gerzson 

Helló!

Remélem, már mindenki tűkön ül a monitor előtt, merthogy eltelt két hét a legutóbbi képfejtvény feladványunk óta! Azért is érdemes végigolvasni a mai bejegyzést, mert most nem egy erkölcstelen módon és abszolút indokolatlanul haladó szintre lépő plüssmacska, hanem én, drága gyapjas lelkű barátotok szerkesztem a képfejtvény rovatot!!! És mind a négy patámat rá merném tenni, hogy Gerzson most nem marad rímfaragás nélkül… Tehát vigyázz, kész, rajt!

Mi a szösz van a képen?

Az első helyes megfejtő a már ismert jutalomban részesül. De érdemes elengedni a pórázról túlmozgásos fantáziátokat, mert a beküldött válaszok között közönségszavazást hirdetünk! … Igen, azt tesszük…

LászLó 

Helló!

Már csak napok választanak el attól, hogy az én hátamon is szőrszál irányban végigsimítson a szabadság szele. Mert megérdemlem! Mert hetek óta keményen dolgoztam mint recepciLÓ! Plüssömet adtam volna a Marczipán Téri Művelődési Központért… de legalábbis a szabásmintám paramétereit elárultam volna, csakhogy megvédjem a közművelődés szellemét.

Bár – mint tudjátok – nem voltam egyedül. Hamar kiderült, hogy itt még a falnak is szeme van. Megismertem a Szájharmonikás Gladiátort, Széltoló Imit, Vízfejű Tomit, a Piszokszemét Ikreket és most a sor végén szeretném még bemutatni Nektek a ház saját, külön bejáratú Lift Ferenc Elvonó Intézetét.

Sokan megjárták már a ház dolgozói közül… Feri azon segítőkész Marczilények közé tartozik, akit csak hívni kell, és mindenkinek segít, aki pár másodperc magányra vágyik, vagy egy kis segítségre a napi terhek cipelésében, esetleg szeretne egy picit elrugaszkodni a föld(szint)től, vagy már annyit ivott, hogy nem bír egyedül felgyalogolni az emeleti toaletthez…

LászLó

Bonzsúr!

A plüssuniverzumot befedő gombolyagfelhőzetre és az utóbbi napokban összegubancolódott gondolataimra tekintettel ma magamba szálltam… Fantasztikus úti cél! Ajánlom másoknak is!   

Gerzson 

Sziáú!

Nos, biztos az internetben van a hiba, vagy tudom is én… A lényeg, hogy legutóbbi képfejtvényünk helyes megoldása minden kétséget kizáróan elkallódott az éterben. Mi sajnos már nem tudunk tovább várni arra, hogy előkerüljön, ezért ma szabad a macska!!!

Ahogy azt már korábban írtam, a „macska-egér barátság” jó irányvonal volt, de ismerhetnétek már annyira, hogy tudjátok, a képen ÉN vagyok a lényeg! Ha tovább cicáztatok volna a szavakkal, Ti is rájöhettetek volna, hogy a helyes megfejtés a tolerancica!!!

Na jó, elismerem, hogy ez most valóban egy minden hájjal megkent, ún. Muffinált feladvány volt. 

Egyik Etti mese olvasónknak hála azonban most sem maradunk rím nélkül. Az elmúlt héten Károly nevű olvasónk küldte be az alábbi ötletes megfejtést. Gyanítjuk, hogy ő már a beküldés pillanatában sejtette, hogy nem ez lesz a helyes válasz. Ezért hogy ne érje csalódás, ha esetleg mégse ő nyerné a fődíjat, eleve rímekbe szedte mondandóját. Károlynak ezúton is kívánunk több önbizalmat a jövőre nézve, és természetesen gratulálunk a rímekhez!

Károly: Kezemben az egerem, bár viszket a tenyerem, de letenni nem merem, mert szeretem az egerem.

Muffin 

Helló!

Ezen a képen azt a pillanatot örökítették meg drága gyapjas lelkű barátaim, amikor a bolyhos sütinapi tortám mögött ülve épp nem bírok a kamerába nézni, mert Muffin teljesen elvonja a figyelmemet azzal, hogy úgy tesz, mint aki épp akkor fullad meg egy véletlenül felböfögött szőrgombóctól, pusztán azért, hogy mosolyt csaljon az arcomra, pedig tudhatná, hogy felesleges, mert az úgysem látszik a képeken.

Pedig mosolygok. Mondjuk ebben a korban már nincs miért… És most ne kezdjetek el számolgatni, mert a képen szereplő sok-sok gyertya csak illusztráció, de legalábbis megtévesztő. Ámbár ha összeadjátok a rózsaszín és a sárga gyertyák számát, és azt megszorozzátok a fehér gyertyákéval, majd az így kapott összegből gyököt vontok, és elosztjátok a sárga gyertyák számával… Akkor hamar meg fogtok öregedni a kíváncsiságtól!

LászLó

Helló!

Az alkalmi munkavállaLÓk élete nem játék és mese. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy még július közepén is húzom az igát itt a Marczipán téren.

Hamarosan ideje lenne szabadságra mennem, mert most már kezdek mindenhol Marczilényeket látni… 

A Piszokszemét Ikrekről eddig még nem beszéltem. Ezek az egypetéjű bádogfivérek kezdetben nem igazán keltettek bennem rokonszenvet. Ha rájuk néztem, mindig az az érzésem volt, hogy figyelnek… Sőt, hogy kinézik a számból a maradék abrakazabrát, az almacsutkát, a műanyag poharat stb. 

Pedig – mint megtudtam – csak Greenpeace aktivisták, akik egész életüket a környezettudatos életmódnak szentelték. Napokig próbáltak meggyőzni, hogy védjem a természetet, és egyek szemetet!

LászLó

Helló!

Ma egy örökzöld lótanáccsal szolgálok Nektek, drága gyapjas lelkű Olvasóim:

Bármilyen sikeres vagy, ne szájder magadtól!

LászLó

Sziáú!

Unalmas kedd este. Egyedül. Gerzson moziba ment egy kollégájával. Valami rendkívül intellektuális, drámaian szőrös szívbemarkoló, se füle, se farka európai filmet néznek.

Én meg itt maradtam. Egyedül.

Legalábbis Gerzson azt hiszi… Pedig valójában édes kettesben vagyok a szuper koncert szimulátorommal. Tádám! Ez volna az:

Ezekből a hangfalakból dübörög ám a bassszus! A balra látható képen megpróbálom érzékeltetni a hangerőt. Óriási! Most aztán olyan rockzenét hallgathatok „titokban”, amilyet csak akarok, de amiben minimum fejhangon visít a hosszú hajú, agyontetovált énekes, és a gitárszóló végén a földhöz csapkodják a hangszert. Grrr!

Nem ugrálok az ágyon…

Muffin

Sziáú!

Legutóbbi képfejtvényünk kapcsán sok Etti mese olvasó szállt ringbe a méltán értékes, rímes fődíjért, és küldött be választ a „Mi a szösz van a képen?” kérdésünkre.

Íme:

Károly: Egérfogó. Madarat tolláról, egeret macskájáról!

Éva: Macska-egér játék.

Edit: Macska-egér barátság.

Emília: Macskafogó.

Annamária: Macskacsemege:                                   egeres muffin. 

Muffin, egérrel. Csendélet.

Egérfogó.

Kristóf (4,5 éves): A egér!

A helyes, azaz az általunk kifundált megfejtést ezúttal… senki sem küldte be... 

Ezért úgy döntöttünk, adunk egy kis segítséget, hogy Gerzson ne maradjon munka, Ti pedig rímek nélkül.

A „macska-egér barátság” irányvonalat kell követnetek, de azt ajánlom, hogy cicázzatok tovább a szavakkal... tudom is én... elegancica...

Muffin 

Bonzsúr!

Szeretek az „AKIÉ” áruházban vásárolni, mert a sok tömegtermék között is mindig megtalálom az egyéniségemhez passzoló darabokat!

Gerzson

Sziáú!

Gyerekek! Ezt így nem lehet csinálni! Hogy a macska rúgjon be!

Ma mit sem sejtve igyekeztem Random Turném harmadik helyszínére, Budapest egyik legfrekventáltabb bevásárlóközpontja elé. És legnagyobb megrökönyödésemre ez a látvány fogadott:

Egy, azaz egy darab rajongó. Ráadásul a félénkebb, hátsó sorban toporgós fajtából. És – ezt most lehet, hogy nem kéne elmondanom, de – még ismerem is Ricsit, régi haverom... Szóval szánalmas volt a mai koncert. Tudom, hogy aki a Ricsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli, de… kimondom: nem erre számítottam!!! Minimum egy raklapnyi, színes műkarmokkal csápoló plázacicát képzeltem el…  Még külön dallal is készültem a mai alkalomra, az „Én elmentem a plázába fél pénzzel” című slágert írtam át dorombra.

Most akkor ezek után hol rúgjon be a macska?

Muffin 

Bonzsúr!

Végre itt a lehűlés! ... Tulajdonképpen már annyira hozzászoktam a kánikulához, hogy hiányzik. Még szerencse, hogy bármikor be tudom gyújtani az én személyes kánikula szimulátoromat: a Gerzson Rezsóját!

A mai recept elkészítésénél segítségünkre lesz maga Margarin Thatcher, akinek 30 dkg fehér port ígértünk, ha eljön. Miután összehoztuk őket, keverjünk melléjük némi cukrozott tejben megfutamított élesztőt, egy egész tojást és sót, ízlésem szerint. Az így kapott maszlagot addig nyújtsuk, amíg a gyúrótáblánk ér. Ha jól dolgoztunk, a hülye is kiszúrhatja, hogy mennyi állat lakik a maszlagban. Miután kiszúrtuk az állatokat (kacsát, csibét, pillangót, nyulat, halat stb.), helyezzük őket a tepsijáratra, kenjük le őket egy felvert tojással, hogy ne égjenek meg a nagy melegben. Végül cicomázzuk fel a besózott állatokat sajttal, szezám- és köménymaggal, és már mehetnek is pár percre melegebb éghajlatra.

Akinek nincs szíve, jó ízzel fogyaszthatja őket!

Gerzson 

Sziáú!

Na, ezt fejtsétek meg, kedvenc Olvasóim! Egy egész hétvégén át tömhetitek a fejeteket! A nyeremény ismét annak az agyafúrt Etti mese Olvasónak jár, aki elsőként küldi be a blogra vagy a fészekbúkra a helyes megfejtést! Nos…

Mi a szösz van a képen?

Muffin 

Sziáú!

Ez akár egy képfejtvény is lehetne… de nem az!

Minden évben eljön a pillanat – többnyire nyáron –, amikor nincs mese, muszáj egy szál plüssben feszíteni a strandon. Senkinek sem egyszerű egyik napról a másikra levetkőzni a gátlásait. Nekem, hál’ Isten, nincsen sok, de még így is szükségét érzem nyár elején egy kis rekonstrukciónak. Ezért – bár hangsúlyozom: nem hiszek benne – plüssépítésbe kezdtem. A képen egy darab fekvőtámasz látható a’la Muffin. Most egyelőre ennyi a maximum, de szerintem, ha minden nap csinálok egyet, akkor idővel meg fog látszani a cérnaszálaimon.

Muffin

HellóBonzsúrSziáú!

Történelmi pillanatnak lehettek ma tanúi, drága Olvasóink! Szeretnénk megkérni mindnyájatokat, hogy egy perces néma csenddel és/vagy artikulálatlan örömujjongással ünnepeljétek velünk a kerekded, háromszázadik posztfordulónk!!!

Gerzson, Muffin, LászLó 

Helló!

Ma egy újabb Marczilényt szeretnék Nektek bemutatni, drága gyapjas lelkű Olvasóim! Mert – mint ahogy azt már Ti is tudjátok – a Marczipán Téri Művelődési Központban még a falnak is szeme van! Ez az egy dolog vigasztal, amikor a rekkenő hőségben a Balaton langyos vize helyett a recepción lógatom a lábaimat… Bár tulajdonképpen vízben nálunk sincs hiány! Erről mindig gondoskodik Tomi.

Vízfejű Tomiról azt érdemes tudni, hogy az ideges típusú Marczilények közé tartozik. Rendszerint már kora reggel felidegesíti magát valamin, amitől teljesen felmegy az agyvize. Ennek mi, a ház dolgozói isszuk meg a levét, ami most a forró nyári műszakban azért nem esik annyira nehezünkre. Ugyanakkor Tomival nem árt jóban lenni, mert elég sajátságosan kezeli a „vízadagoló automata” munkakörhöz tartozó feladatait. Például ha valaki nem a megfelelő módon közeledik hozzá, uram bocsá’, a lelkébe gázol, az megnézheti magát! Tomi ugyanis mindenkinek azt adja, amit (szerinte) megérdemel: kinek hideget, kinek meleget… kinek a pohárba, kinek a pohár mellé… Ideges típus…

LászLó

Sziáú!

Ma újabb állomásához érkezett Muffin Random – avagy a macska rúgjon be – Turnéja! Egyenesen a Nyugati pu.(=plüssudvar)-ra futottam be, hogy spontán koncerttel örvendeztessem meg a tikkasztó utazásban kifáradt, egymáshoz tapadt közönséget.

A publikum tagjai elsősorban a Nyíregyháza-Debrecen és a Szeged-Kecskemét vonalról érkeztek. De természetesen volt néhány helyi lakos is. Az egyikük két szám között megpróbált rám sózni egy gazdátlan ebet. Hihetetlen, hogy egyesek mire nem vetemednek! De így legalább még több aktualitása volt a „Nagy ugatás” című örökzöld számomnak. Természetesen nem maradhatott ki a mostani repertoárból egyik kedvenc feldolgozásom se – minden kézimunkázó háziasszony rémálma – a „Mikor elindul a fonal, a szívem majdnem meghasad” című.

De hiába, a buli megint akkor indult be igazán, amikor meghallották „a slágert”: Megy a szőrös, megy a szőrös Kanizsára… (Mondjuk ennél a pontnál már igazán meghívhatott volna valaki egy doboz sörre…)

Folyt. köv.!

Muffin