Bonzsúr!

Végre hétvége! Végre nem látok egyetlen diákot sem két napig! … De, sajnos látok. Álmomban is zaklatnak. Tegnap éjszaka például az egyik tanítványommal Ki nevet a végén?-t játszottam. De hál’ Isten felébredtem, mielőtt kinevetett volna a végén. Megnéztem az Álmoskönyvben, hogy mit jelenthet ez, de nem kaptam egyértelmű választ. Valószínűleg tudat alatt valamiféle elfojtott komplexustól szenvedek, feltételezem a plüss mivoltomból adódóan… 

Most amúgy sem alszom jól egy-két napja. Kicsit felpörögtek az események körülöttem. Lett egy új lakótársam! Régi cimborám tulajdonképpen. Muffinak hívják. Ő is művészlélek, zenész. Most rúgta ki a barátnője, és nem volt hova költöznie, úgyhogy egy darabig nálam fog tanyázni. Tulajdonképpen még örülök is neki! Az utóbbi időben már úgyis túl sokat voltam egyedül, ami hosszú távon nem válik a javamra. Ilyenkor ugyanis megjelennek rajtam a legkülönfélébb képzelt betegségeim tünetei. De nyugodjanak meg, nem fertőző! A múlt héten például határozottan úgy láttam, hogy az egyik szárnyamon egy öltéssel több van, mint a másikon! Nem tudom, hogy került oda, de attól félek, nem sok jót jelent… Ha majd lesz egy kis időm, elmegyek a plüssgyógyászatra kivizsgáltatni.    

Gerzson

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.