Bonzsúr!

Most már minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy nem vagyok flízig-vérig költöző madár. Az egy dolog, hogy a plüssköltségvetésemből évek óta nem futja arra, hogy befizessek egy csoportos afrikai nyaralásra... Pedig, hjaj, a gülüim előtt látom, ahogy burzsoá barátaimmal ülünk a tengerparton egy majomkenyérfa tövében, a plüssöm homokkal teli, és kínai vendégmunkás plüssmakákók szolgálják fel kókuszdióhéjban a legínyencebb fokvárosi koktélokat… Valahogy így képzelem. Ezért az élményért még egy banánszoknyát is hajlandó lennék magamra venni. Csak híre ne menjen a Tanári-szigeteken!

De ha így folytatom, kitömött nagyapám leszek, aki egész életében azt hangoztatta, hogy szerinte nem jó pontjára varrták a világnak. Egy idő után már annyira nem bírta elviselni a rá szabott sorsot, hogy feladta magát a postán… Azóta nem hallottunk róla… Azért néha ránézek egy-egy külföldi aukciós oldalra, hátha mégis meglátom az öreget.

A költözést mindenesetre nem nekem találták ki. Már vagy három hete próbáljuk belakni az új fészkünket, de amint a mellékelt fotón is látható, akad még tennivaló. Pedig egy feng shuival foglalkozó ismerősöm szerint a nappali sarkában felhalmozott kukazsákok, dobozok és rekeszek negatív energiát teremtenek, ami nem túl biztató. Bár azt is ő mondta, hogy a hálószobában „elhelyezett” plüssállatok akadályozzák az intimitás önfeledt megélését. … Szerintem a feng shui nem hallott még Muffinról!

Gerzson

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.