Sziáú!

Ilyenkor, december elején néha még elfog a rossz érzés. Évekkel ezelőtt, amikor még kis plüsscica voltam, anyukám mindig azzal fenyegetett, hogy ha rossz leszek, eljön értem a piros ruhás, zsákos ember, akinek sok fehér szőr van a szája körül. Elkapja a grabancomat, belerak a zsákjába, és elvisz egy jó gyerekhez, hogy az móresre tanítson. Például azzal, hogy kinőtt gyerekruhákba öltöztet, esetleg bepólyáz, és babakocsiban tologat. Uhhh…

Ennyit anyukám pedagógiai módszereiről. Azóta egy pszichológus segítségével sikerült feldolgoznom a témát, és ma már nem félek a zsákos embertől. Sőt, miután önvizsgálatot tartok, és megállapítom, hogy egész évben nagyon jó plüssmacska voltam, egyenesen várom, hogy hozzám is eljöjjön a vattaszakállú, és mindenféle finomsággal tömje meg a szépen kikefélt mamuszomat.

Ti is várjátok már?

Muffin

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.