Helló!

Bár a téma ott hever a földön, a háztetőkön, a fák ágain, a gépkocsik tetején stb., ha jól sejtem, ma nem elégednétek meg egy fotóval, ami egy általam épített lóembert ábrázol. Ugye, kedves gyapjas lelkű Olvasóim? Akkor mire vagytok kíváncsiak? Csak nem arra, hogy hogyan sikerült a tegnapi Vatelin-nap? Ó, hogy előttetek semmit sem lehet titokban tartani! Még egy plüssállat magánéletében is előszeretettel vájkáltok! 

Ha mindenáron tudni akarjátok, életem egyik legkellemesebb Vatelin-napját töltöttem el tegnap az én kicsi pónimmal. El sem tudok képzelni annál romantikusabbat, minthogy valaki egy szivárvánnyal sétálgat. Márpedig velem ez történt tegnap! Pata a patában andalogtunk a hófödte utcákon a mínusz 12 fokban. Aztán beültünk egy cukrászdába, ahol közösen elfogyasztottunk egy szelet lóláb tortát. És mindeközben rengeteget beszélgettünk. Főleg én! 

Hát, ennyi! A csókoLÓzást egyelőre még korainak tartom, de nem tudom, hogy meddig tudom magam visszafogni. Nehéz ellenállni ennek a gyönyörű halványlila szempárnak…

LászLó 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.