Sziáú!

Ó, azok a zalai domborulatok! Most kivételesen tényleg földrajzi értelemben! Csodálatos napot töltöttünk el tegnap Gerzson barátommal a Zala megyében magasló Csácsi hegyen. Hát, már ez az elnevezés is: Csács… Fenomenális! Burkoltan ugyan, de felidézi az egyik kedvenc szavamat, aminek szintén van köze a domborulatokhoz…

Még az időjárás is nekünk kedvezett. Hétágra sütött a nap, úgyhogy már délelőtt felkerekedtünk, hogy találkozzunk egy ismerősünk ismerősének az ismerősével, akit S. gazdának hívnak. Mikor kiderült, hogy a Zalai-dombságba látogatunk, S. gazda felajánlotta, hogy menjünk el hozzá szüretelni – gondolván, hogy nagy élmény lesz ez nekünk, városi plüssöknek. Jól gondolta! Sőt, lehet, hogy amíg élek, nem fogom elfelejteni ezt a szüretet, hacsak nem sikerül kimosni a plüssömből azokat a lilás szőlőfoltokat. Na, de ez a legkevesebb!

Gerzsonnal egész nap remekül szórakoztunk. Először is alapítottunk egy képzeletbeli szőlőtőkés társaságot Don Gerzson és Társa néven, aztán – mielőtt levágtuk volna - minden szőlőfürttől teátrálisan megkérdeztük: „Imádkoztál az este, Othello?” Nyissz… A móka mellett így a szüretből is kivettük a részünket. Egész nap kitartóan szedtük, illetve ettük a szőlőt, aminek meg is lett az eredménye! Estére olyan plüssmenésünk lett, hogy ihaj! De most már minden rendben, köszönjük, jól vagyunk.

A mai napot már nagyon várom. Újabb domborulatok vannak kilátásban, ugyanis S. gazda megígérte, hogy ma a pohár fenekére nézünk…

Muffin 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.