Bonzsúr!

Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Bizony nemcsak a mondás, hanem Muffin szerint is, aki az utóbbi hetekben vagy százszor vágta ezt a fejemhez. A múltkori sikertelennek mondható IKEA-túránk után ugyanis megígértem neki, hogy a közeljövőben újult erővel visszatérünk, és revansot veszünk az összeszerelésre váró svéd bútorelemeken, hogy megtaláljuk ’SKRUVSTA’-t.

’SKRUVSTA’ nem valamiféle svéd királylány, akit egy nemzeti fenevad karmai közül kell kiszabadítani, de még csak nem is egy régen látott rokonunk, aki Svédországba disszidálása után elfelejtett magáról életjelet adni. ’SKRUVSTA’ egy piros pamuthuzatú, állítható magasságú forgófotel, amit Muffin az IKEA katalógusból pécézett ki magának. Merthogy véleménye szerint a lakásunk híján van a kényelmes bútorfelületeknek. Az igazat megvallva más bútorfelületeknek is… Például nincs szekrényünk. Illetve van! De az tulajdonképpen a fotelünk. Szegényt még néhány éve elkezdtem szekrényként alkalmazni, és mivel hamar beletanult a munkakörébe, rajtamaradt ez a „szekrény-imidzs”. Más identitászavaros bútorunk – azt hiszem – nincs...

Engedve a nyomásnak, tegnap délután végül is kimetróztunk az IKEÁ-ba, és a sárga matricás utat követve, némi bolyongás után megtaláltuk ’SKRUVSTA’-t. A kezdeti lelkesedésünk azonban alábbhagyott, amikor kipróbáltuk őfotelségét. A pamuthuzata kifogástalanul piros volt, a magassága valóban állítható, de a folyamatos forgása nem várt következményeket váltott ki belőlünk. Csak úgy liftezett bennünk a vatta néhány kör után… Így ’SKRUVSTA’-t jobbnak láttuk otthagyni, és én megígértem Muffinnak, hogy ha hazaértünk, ráveszem a mi kis „szekrénykénket” a pályamódosításra.

Gerzson 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.