Bonzsúr!

A szombat azon ritka napok egyike, amikor végre nem egy digitális madárfütty jelzésére lépek ki bal lábbal az ágyból. Ma nincs iskola, se fegyelmezetlen diákok, akik elküldenek engem „a jó édes plüss anyámba”! Az én idegeim is cérnából vannak, megérdemlem a pihenést! Úgyhogy ma lazítás… meg javítás van, mert persze ez utóbbiból sosem látszik ki a csőröm. Pár napja egyébként elkezdtem megfigyeléseket végezni egy nagy volumenű kutatómunkához. Az a gyanúm ugyanis, hogyha nem javítom ki időben a dolgozatokat, azok pusztán állásukban osztódnak, a bennük lévő hülyeséggel együtt. Tuti!

Muffint persze ki sem lehet verni ilyenkor az ágyból. Hihetetlen, hogy mennyit bír aludni! Ráadásul észrevettem, hogy néha dorombol álmában. Nem tudom, hogy szóljak-e neki erről. A végén még odaültet, hogy kottázzam le!

Nem szeretném vele összerúgni a plüsst, de egy kis egészséges piszkálódásért nekem se kell a szomszédba menni. Ma reggel például összeraktam a diavetítőmet, hogy abszolút baráti, bár kissé ironikus gesztusból lejátsszam neki a Frakk és a lusta macskák című filmet. Nem volt olyan egyszerű mutatvány, mivel kilenc óra tájban már mindenütt világos van a lakásban. Így kizárásos alapon a fürdőszobában alakítottunk ki egy kis cinema centert. És meg kell mondjam, van egy bája annak, ahogy Károly bácsi a kád fölött ül a karosszékében! A film rettentő tanulságos volt. Muffin el is határozta, hogy soha nem akar együtt élni semmilyen kutyafajtával, de főleg nem Károly bácsival. Nekem persze megint a film utáni (sz)árnyjáték vitte a prémet! Mondtam már, hogy nagyon jó a gólyám?

Gerzson   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.