Bonzsúr!

Igazi szottyadt időjárásra ébredtünk, kedves Olvasóim! Ilyen reggeleken önkéntelenül is felteszem magamnak a kérdést, hogy „annyi fajtársadhoz hasonlóan, Gerzson, mi a plüssös fenének nem hagyod itt az országot, és utazol ki külföldre?”

Bizony, irigylem azokat, akik minden évben megengedhetnek maguknak egy külföldi kiruccanást. Nekem ez egyelőre csak álom. Vannak ismerőseim, akik minden szeptemberben befizetnek egy csoportos afrikai utazásra, ahonnan csak márciusban repülnek haza. Egy szavam se lehet, mert mindig kapok tőlük ajándékot. Igaz, a fridzsideremet már alig találom meg a sok kenyai hűtőmágnes alatt.

Nekem egyelőre be kell érnem azzal, hogy a szoba egyik sarkából a másikba költöztetem a plüssöm. A mellékhelyiségből jövő légáramlatnak köszönhetően ezt egyre nagyobb sebességgel tudom abszolválni. (Ugye, Muffin?)

Sajnos a gazdasági helyzet sem kedvez most nekem. A fizetésemből alig tudok félretenni. Az utóbbi hetekben ráadásul elkezdtem „tőzsdézni” a fennmaradó hányadával. Valóságshow-kiesőkre voksolgatok, hátha én nyerem meg a szavazók között kisorsolt, két főre szóló, öt csillagos thaiföldi utazást.   

Egyébként valószínűleg úgysem kapnék szabit az iskolában. A vezetőség szerint a tanév szent és sérthetetlen, a tanárok töltődjenek fel a Tanári-szigeteken! Pedig én tudom, hogy még a diákok is sokszor szívből kívánják nekem, hogy költözzem melegebb éghajlatra.

Na mindegy, biztos lerohadna rólam ez a plüss szerkó a fokföldi klímában. Ráadásul a sivatag fölött tele menne porral, arra meg allergiás vagyok…

Gerzson

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.