Bonzsúr!

Tegnap este megtörtént a beavatás. Összehoztam a kis csapatot, és hármasban beültünk a Kiadó nevezetű kocsmába régi közös ismerősünk és egyben hangulatfelelősünk, Forralt-Fehér Bori társaságában. Ahogy azt már tőlünk megszokhattátok, egy mondat erejéig kitérnék a kocsmakritikára. A kiszolgálás… hogy is fogalmazzak… mosolygós volt. Az a gyanúm, hogy nem sűrűn fordulnak meg plüssvendégek a helyen. Pedig igazán „jobb, mint otthon” hangulata van. Ajánlani fogjuk szőrös barátainknak!

LászLóról kiderült, hogy nagyon-nagyon lófej! Persze én ezt eddig is tudtam, de most olyan sztorikat mesélt, hogy (majdnem) leesett a csőröm. Hosszasan beszélt például azokról az időkről, amikor rózsaszínre festett sörénnyel az „Én kicsi pónim” termékek magyarországi értékesítőjeként műhajfestékekkel házalt.  Egyébként LászLó alig várja, hogy publikáljon az Etti mesében, annak ellenére, hogy már rég nem hisz a mesékben. Higgyétek el, megvan rá az oka!

Az este végül úgy alakult, hogy kissé a vattánkba szállt az alkohol, és habár az ember plüsse azt gondolná, hogy négy lábon könnyebb megállni, ez még LászLónak is kihívás volt az indulás pillanatában.

Gerzson

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.