Bonzsúr!

Nyakamon a karácsony, és én még senkinek se vettem ajándékot.* Tegnap a Párizsi Nagyáruházban lévő könyvesboltban kezdtem a nézelődést. Dolgozik ott egy ismerősöm, nem mintha ez bármilyen kedvezményt is jelentene nekem.  

L.I. korábban a kitartott házi plüssök táborát gyarapította, de egy idő után csömöre lett tőle, és végül pályát módosított. Most a már említett könyvesbolt gyerekrészlegén dolgozik, mint szórakoztató személyzet. Továbbá a munkaköri leírásában szerepel a boltba érkező fejlesztő játékok tesztelése is. Szerintem nem olyan rossz meló ez. Az én idegállapotomra kifejezetten nyugtatóan hatott, hogy segítettem neki színes geometriai formákat a megfelelő helyre rakosgatni.

Bár magunk közt szólva van egy olyan érzésem, hogy L.I. amolyan „kelególyának” tart engem. Így hívják mifelénk azokat a gólyákat, akik túl sokat beszélnek feleslegesen. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy miért mindig nekem jutott a lyukas fehér korong, ami éppen passzol a csőrömre…  

*Kiegészítés 10 éven aluliaknak: Merthogy én vagyok a Jézuska.

Gerzson

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.