Bonzsúr!

Számomra a karácsony a jó illatok ünnepe. A fenyő, a mézeskalács, a fűszeres forralt bor aromája annyira beissza magát a plüssömbe, hogy napokkal az ünnepek után is tűlevél és szegfűszeg bukém van. Legalább távol tartja a molyokat. (A molyok köztudottan nem szeretik a karácsonyi illatokat.)

Karácsonykor mi, plüssök is engedünk a vágyainknak. Jómagam például hajlamos vagyok annyi süteményt fogyasztani, hogy pattanásig feszülnek a cérnaszálaim.

A kedvenc karácsonyfadíszemet is egy süteményről neveztem el. Piskóta az én kis felfüggeszthető pingvinem. Azért kapta ezt a nevet, mert feltűnően hasonlít egy pingvinjelmezbe öltözött babapiskótára. 

Piskóta nagyon szeret a karácsonyfán lógni a haverjaival. Nyilván van közös témájuk… Nem vagyok jártas a karácsonyfadíszek pszichológiájában.

Gerzson 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.