Bonzsúr!

Egy pedagólya szőrös szíve is elnehezül, amikor kedvenc fiókáival utoljára bandukol a Tanári-szigeteken… 

Ilyenkor eszembe jutnak a szép emlékek. Például amikor évekkel ezelőtt először csodálkoztak rá a plüssömre a 26-os teremben. Vagy amikor az alagsorban diafilmen vetítettem le nekik a kötelezőket, hogy az is tudja, miről van szó, aki nem olvasta el a művet. Azt se felejtem el, amikor egy irodalomórán kajaszag csapta meg a csőröm, mert a hátsó sorban hagymát dinszteltek egy alkalmi rezsón… Hányszor táncoltak a cérnaszálaimon! Mégis ők voltak a kedvenc fiókáim…  

Remélem, megállják majd a helyüket a nagy plüssuniverzumban!

Gerzson 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.