Sziáú!

Azt hiszem, ma reggel bal lábbal keltem fel az ágyból. Mondjuk azok után, ahogy Gerzson ébresztett, ez nem is csoda! Bizonyára viccesnek szánta a „Cicuskám kelj fel! Itt a jó tejfel!” megszólítást, de most valahogy nem volt kedvem mosolyt öltögetni az ábrázatomra. Ellenben reggeli közben kicsit elmerengtem azon, hogy voltaképp milyen aspektusban is jelenünk meg mi macskák a magyar mondóka-költészetben…

Itt van mindjárt az egyik legismertebb opusz:

Cirmos cica haj,

Hová lett a vaj?

Ott látom a bajuszodon,

Most lesz neked jaj!

Szerintem ez felháborító! Én ezennel minden bajuszos kandúr nevében kikérem magamnak ezt az alaptalan gyanúsítgatást! És egyáltalán hogy képzelik ezt? Tán elszopogatok egy teavajat uzsonnára? Pfúj! Egy jó sajtos bagettel! Az mindjárt más! De az ügyvédem távollétében nem vagyok hajlandó nyilatkozni! Egyébként meg ott van a hűtőben, a lekvár mögött. Borzasztó, hogy még ezt is ránk akarják kenni…

Aztán emitt egy másik szösszenet:

Cirmos cica dorombol,

Hallgatja egy komondor.

Azt gondolja magába',

Hogy szebb az Ő nótája.

Rá is kezdi, vau-vau,

Fut a cica, nyau-nyau.

Ez már egy realista látásmódot tükröző költemény a beképzelt kutyáról, aki nem szenved önbizalomhiányban, ellenben jócskán túlértékeli tehetségét. A zeneileg képzett, műértő cica azonban már az első „vau-vau”-ból megállapítja, hogy a konkurens állatból hiányzik az a bizonyos X, majd fanyalogva elsiet a helyszínről.

Érdekes témát feszeget a következő mondóka:

Ha én cica volnék,

Száz egeret fognék,

De én cica nem vagyok,

Egeret se foghatok.

A szerző a „mi lenne ha?” eszmefuttatásból kiindulva arról vizionál, hogy ő bizony száz szőregeret is összefogdosna, ha a jóságos Cirmos macskának teremtette volna. Én – mint a szóban forgó állat – szeretném ezúton is megkérni a költemény szerzőjét, hogy mielőtt papírra vetné művét, legközelebb tüzetesen nézzen utána a témának a már meglévő szakirodalomban (például lásd: Bálint Ágnes: Frakk és a lusta macskák), mert gyanítom, hogy annak ismeretében nem ragadtatná magát hasonló kijelentésre, illetve nem esne efféle számneves túlzásokba. Továbbá megóvná magát attól a csalódástól, melyet anticica mivoltából adódóan a tiltott egérfogdosás okoz neki.

Mára ennyit a mondóka-cincálásból. Folyt. köv. és tanulság a héten!

Muffin

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.