Sziáú!

Szervusz, kedves Linzer! Hogy honnan tudom a neved? Hiszen már találkoztunk! Nem emlékszel? Néhány hónapja volt, hogy összefutottunk a körúton, pontosabban egy kis cukrászdában, ahol a barátnőiddel sütiztetek. Azonnal kiszúrtam a kecses virág alakod. Aztán összeszedtem minden bátorságom és leszólítottalak. Még mindig tisztán emlékszem a válaszodra: „Azt hiszi, elment a dzsemem? Sohasem randiznék egy magafajta plüssmacskával”. Aztán kiderült, hogy van az a pénz… Egy könnyed tavaszi papírzacskót viseltél, és nagyon jó volt az illatod.

De most mintha még édesebb lennél! És ez a barackszín is tökéletesen passzol az egyéniségedhez. Téged receptre kellene felírni! … Hogy még mindig nem emlékszel rám? Muffin vagyok. Tudod, az a plüssmacska, aki szeret udvariasan elbeszélgetni a süteményével, mielőtt jobban elmélyítené vele a kapcsolatot.  Nekem fontos, hogy érezd, nemcsak egy futó kaland vagy számomra. Na, ne legyél márcos! A Linzerek és a Muffinok mindig jól kijöttek egymással. Én nem tehetek róla, hogy neked se könnyű, főleg most, hogy megadóztatják a lekvárod. Na, légyszi, hadd bókoljak még! Valakin muszáj gyakorolnom!

Muffin 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.