Bonzsúr!

Fárasztó hetet töltöttem a Tanári-szigeteken. A diákjaim már hetek óta a masniavató ünnepség lázában égnek, ami azt jelenti, hogy a keringő koreográfia és a ruhaválasztás kérdései teljesen lefoglalják agyi kapacitásukat. Ezért nekem a szokásosnál még hangosabban kell dudálnom a hónaljamból, hogy némi fény vetüljön irodalmunk kiemelkedő alakjainak munkásságára. 

De azt kell mondjam, mindez megbocsátható, mert a tegnap este tényleg nagyon jól sikerült. Én személy szerint teljesen meghatódtam. De szerintem bárki így járt volna a helyemben. Mert azt mégsem lehet száraz gülütekintettel kibírni, hogy az összes diákom – talán részrehajlásból – madárfélének öltözött! A lányok hattyú, a fiúk pedig pingvin jelmezben tisztelték meg a nagy eseményt. És a drágák – miután mindnyájukat felmasnizták – képesek voltak ebben az öltözékben eljárni az osztálytáncukat. Nyoma sem volt semmiféle keringési rendellenességnek.

Persze én is igyekeztem magam kicsípni a nagy napra. Gondolhatják, kedves Olvasóim! Kénytelen voltam propellernyakkendőt kötni! Már csak azért is, mert a tanárok nevében én búcsúztam diákjainktól egy általam összerímelt költeménnyel. De erről majd holnap… Most pihentetnem kell a plüssöm, mert tegnap este kicsit a vattámba szállt a pezsgő. Olyannyira, hogy egy – neve elhallgatását kérem – nigériai származású fogorvos 90-es évekbeli slágerére is képes voltam tánclépéseket produkálni.

Gerzson

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.