Bonzsúr!

Tegnap délután végre sikerült megtekintenünk Muffin barátommal azt a színházi darabot, amit már vagy egy hónapja kinéztünk, csak az egyik főszereplő műszőrtüszős mandulagyulladása miatt elmaradt az előadás.

Érdemes volt kivárni! Nagyon jó volt a darab! Egy Grimm mesét láthattunk kissé újragombolva. Az emberszínészek is mindent beleadtak, de a plüss színészek még így is lejátszották őket. A nyúl egyenesen zseniális volt a maga harcias naivitásával, amint próbálta elhitetni, hogy ő a legvagányabb utcanyuszi a gettóerdő közepén. Mi olyannyira elhittük neki, hogy az előadás interaktív részeiben sem mertünk kötözködni vele, nehogy nekünk is bevarrja a pofánkat. Medve úr a maga higgadt, megfontolt alakításával lopta be magát a szívünkbe. A macskanő telefonszámát pedig ezúton szeretném elkérni a rendezőtől. Természetesen Muffin számára kellene. Teljesen belehabarodott. Tényleg dögös cicus! A fekete plüsséből csak úgy világítottak azok a nagy zöld macskaszemei. Ráadásul meggyőzően alakította a negatív karaktert, annak ellenére, hogy az előadás nagy részében kénytelen volt egy fotel alól játszani, mivel a szerepe szerint oda szorult be a farka. Még így is egy jelenség volt!

Már csak azt nem értem, hogy miért kizárólag kisgyerekek ültek a közönség soraiban. Ezt mindenkinek látni kéne! Én komolyan fontolóra vettem, hogy elhozom a középiskolásaimat. Valamiért az az érzésem, hogy van köztük olyan, aki még nem hallott Jancsiról és Juliskáról…

Gerzson  

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.