Helló!

Amennyire vissza tudok emlékezni, a mi családunk mindig is nagy csordában ünnepelte a karácsonyt. Számtalan plüsspatás rokonom van, akikkel szinte csak ilyenkor találkozom. Ahogy múlik az idő, egyre jobban élvezem ezeket a családi összejöveteleket, mert ilyenkor mindig bizonyságot nyer, hogy milyen érdekes állatfaj is a miénk, tele színes, szárnyas(?), nem egyszer flúgos személyiségekkel.

Kicsihuszár unokatesómmal és Melódia nagynénivel

Az egyik legjobb példa Melódia – ismertebb nevén Dáridó – nagynéni, aki a karácsonyi ünnepségek központi figurája. Dia néni egy pohár puncs után szokott rázendíteni a már tradicionálisnak mondható karácsonyi dalára, amivel addig szórakoztatja a rokonságot, amíg végleg le nem merül az eleme. Hozzá kell tegyem, mindezt olyan eleganciával és bájos mozgáskultúra kíséretében teszi, hogy egyszerűen nem lehet nem vele mulatni. Bár idén mintha a szokásosnál is tartósabb elemében lett volna…

LászLó 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.