Bonzsúr!

Hát, mégse a rövidáru boltban álltak sorban az én kedves barátaim, amikor az észt osztották! Ó, azok a szőrös dögök tegnap úgy rám ijesztettek meglepetésparti címén, hogy egy merő gólyaf… szóval egy pillanatig kétséges volt, hogy nem ez lesz-e az utolsó születésnapom.

Ja, és mit szóltatok ahhoz, hogy a szülinapom egybeesett az idei pedagólya nappal? Volt mit ünnepelni! Ki is javítottam néhány dolgozatot az év végi jegylezárás tragikusan elbukott áldozatai emlékére.

A bolyhos sütinapomra való tekintettel kaptam tortát is, marcipánosat, amiben az egyik réteg leginkább egy egyenletesre kilapított zöld levelibékához hasonlított. Szerintem ez felettébb figyelmes gesztus/gusztus volt a többiek részéről. Hasonlóan a békás ajtótámaszhoz, amely a plüssöm épségének védelmét szem előtt tartva a nyári huzatban mérkőzik majd meg az önálló életre kelt szobaajtónkkal.

De a legszebb pillanat kétségkívül az volt, amikor felcsendült a híres „Halászjudit-átok Himnusz” Muffin dorombátdolgozásában…

Gerzson 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.