Sziáú!

„Csókcicának hívják a háta mögött,

Az új kandúrt ki a telepre költözött.

Ha dorombolja nótáját,

A rock'n'roll száll az utcán át,

Odavonzza a lányok táborát.”

Muffin 

Helló!

Bizonyára Ti is olvastátok a mai híreket, miszerint kilátásba helyezték a budapesti autósok számára a havi tízezer forintos úthasználati díjat.

Mint lelkes alkalmi munkavállaló igyekszem alkalmazkodni az aktuális munkaerő-piaci igényekhez, és most végre elérkezettnek látom az időt, hogy előterjesszem korszakalkotó ötletem.

(TarLÓs főpolgármester úrnak ajánlva!)

Közlekedjen plüsslóval!

A PKV (Plüssló Közlekedési Vállalat) a magyar lovas kultúra hagyományaira építve, szakképzett, kitűnő navigációs készséggel rendelkező plüsslovai segítségével biztosítja az Ön kényelmes, biztonságos és szórakoztató utazását Budapest egész területén. Plüsslovaink a főváros bármelyik kerületébe elkísérik Önt! 

LászLó 

Sziáú!

Kivan az ember plüsse, hogy még a farsangra sem tudok nyugodtan készülni! Most, hogy Gerzson beleütötte a csőrét a ”tollászkodásomba”, kezdhetek új jelmezen gondolkodni.

Régen, kisplüss koromban minden olyan egyszerű volt. Az összes lány Hello Kitty akart lenni, a fiúk meg vagy Csizmás Kandúrnak vagy Kacor Királynak öltöztek. Emlékszem, mekkora szám volt, amikor valakinek plüsskutya jelmezt varrt az anyukája.

Most, hogy komoly plüsskandúrrá értem, már igyekszem kreatívabb jelmezt keresni magamnak.

Lehetnék például… vasmacska!

Muffin 

Bonzsúr!

Muffin az utóbbi napokban nagyon furcsán viselkedett, többször félrevonult, és meghagyta, hogy senki ne zavarja. Először azt hittük, hogy ez még a depresszió utóhatása, de amikor már a sálamat se találtam, másra kezdtem gyanakodni. Úgyhogy rányitottam, és ezt láttam. Döbb!!!

Gerzson

Helló!

Tudom, hogy már egy teljes hete nem hallattam magam felől, drága gyapjas lelkű Olvasóim, de fel kellett dolgoznom, hogy – reményeim ellenére – semmi esélyem sincs az én kicsi pónimnál. Ha volt már szerelmi bánatotok, biztos tudjátok, hogy mit érzek. De büszkén jelentem a ló néhány citrom alól, hogy nem áll szándékomban besavanyodni. Egy kanca sem ér annyit! Még egy szivárványszínű sem!

Mint a pozitív gondolkodás plüss lovas szobra, eldöntöttem, hogy nem hadakozom a számomra kiszabott sors ellen, és jól fogom magam érezni a plüssömben. Elvégre azért varrtak engem erre a világra, hogy beteljesítsem a küldetésem, és mosolyt férceljek a nagy világháLÓra.

LászLó, a Plüssmessiás

Bonzsúr!

A szőrös tarkójú plüssmakákó igazodjon ki Muffinon! Minden nap tud nekem valami meglepetést okozni ez a macska! Néhány hete még a diétája miatt kaparta a kárpitot, tegnap meg csaknem elette előlem a vacsorám.

Az a legújabb dilije, hogy havonta egyszer eszik valamilyen zöld színű dolgot. A múlt hónapban egy szelet marcipántortára esett a választása, de tegnap este az én madársalátámat kívánta meg. Mondjuk, nem csodálom! A madársaláta egy kis olívaolajjal meglocsolva – jaj, összecsomósodott a vatta a csőrömben – rendkívül nyami, továbbá zúzakímélő fogás.

Muffin – állítása szerint – mindig is kedvelte a szárnyas ételeket, ami alól a madársaláta sem kivétel. Sajnos… Gondolom, nem szorul további magyarázatra, hogy miért kapta a tegnap esti vacsora a „madárselátta saláta, ahogy Muffin szereti” elnevezést.

Gerzson 

Sziáú!

Köszönet a jóságos Cirmosnak, Gerzsonnak és Nektek, kedvenc Olvasóim, hogy felkapcsoltátok a villanyt a sötét alagút végén. Az utóbbi időben valóban teljesen kivetkőztem a bundámból. De rá kellett jöjjek, hogy a depresszió kiselejtezett plüssállatoknak való, az én szívdöglesztő imidzsemhez nem passzol.

Ilyen negatív hozzáállással sosem lesz belőlem – jó értelemben vett – celebplüss, és még a nőnemű rajongók körében is inkább szánalmat, mint szerelmet kelt, ha lógatom a bajszom.

Persze mint művész, ebből az időszakból is igyekszem profitálni. A gondolataimat dalban dorombolom el. Most éppen az utca emberének, akit valószínűleg nem érintett olyan mélyen a gazdasági válság, ha volt némi aprója egy plüssmacska művészetét honorálni…

Szóval kedves hasonszőrös ismerőseim, nem kell tovább aggódnotok bolyhos kedélyállapotom miatt. Remélve a legjobbakat ismét belevetem magam a pesti zenei életbe, a vad cicamicázásba és természetesen a blogolásba.

Muffin

Bonzsúr!

Illetve…  Buon giorno! Gerzson Rezsója ismét teljes lángon ég! A tegnapi pizza nagyon jól sikerült, ezért gondoltam, megérdemli, hogy egy blogbejegyzésben emlékezzünk meg róla. Bár a társaságát nem sokáig élvezhettük…

Pizza a’la Gerzson körülbelül harminc deka fehér porból és egy kis tejben megfutamított élesztőből született, amit pici sóval és oregánóval gyúrtam össze. Miután jól megdögönyöztem, lefektettem aludni a kis Pizza a’la Gerzsont. A csendes pihenő közben a vöröshagymából, a fokhagymából és a paradicsomból szószt főztem, amit ízlésem szerint fűszereztem. Állítólag nagyon jó ízlésem van!

Miután Pizza a’la Gerzson hajlandó volt felkelni, egy sodrófával jó erősen átmasszíroztam, és hogy olajozottabban menjen a munka, egy kizsírozott tepsibe fektettem, hogy ott szunnyadjon tovább. Jól betakargattam paradicsomszósszal, olasz sonkaszeletekkel. Tettem rá ruccolát meg ricottát, amik nagyon dallamosan hangzanak így egymás mellett. A félbevágott koktélparadicsomok már kevésbé... viszont kellően finomak. Végül szertartásosan megszórtam Pizza a’la Gerzsont reszelt ementáli sajttal, és így indítottam útjára a melegebb éghajlat felé, ahol 180 fokon néhány perc alatt békésen örök álomra szenderült.

Buon appetito! 

† Pizza a’la Gerzson

élt

2012.01.23. 20:10 –  2012.01.23. 20:15

Gerzson 

Bonzsúr!

Ma este újra begyullad Gerzson Rezsója! Igazi olaszos vacsorát sütök össze a fiúknak! Pizza a’la Gerzson!

Hazafelé menet beugrottam a sarki zöldségeshez, ahol mindig dicséretre méltóan plüssbarát kiszolgálásban van részem. Ma sem volt ez másként.  A friss ruccola és a koktélparadicsomok már készülődnek. Olyan pizzát sütök a fiúknak, ami után mind a négy mancsukat és/vagy patájukat megnyalják!

Biztonsági játékos lévén azért még egy vendéget meghívtam az esti partira. Mindannyiunk kedvenc barátnéja, Vörös Bori fog ügyelni a hangulatra. Igyekszem paradicsomi állapotokat teremteni! :-)

Szóval ma kirúgunk a plüssből! Remélem, fejenként három paradicsom koktél, akarom mondani koktélparadicsom elég lesz hozzá! :-)

Gerzson 

Sziáú!

Kösz, Gerzson! Már sokkal jobb! Igazán öröm egy olyan lakótárssal élni, aki bármikor képes széles mosolyt ragasztani az arcomra. Kösz még egyszer!

Muffin

Bonzsúr!

Remek itthon a hangulat. LászLónak szerelmi bánata, Muffinnak téli depressziója van. Itt szobroztam nekik egész nap, hogy jobb kedvre derítsem őket! :-) 

Na, sikerült?

Gerzson

Helló!

„Remélem, még látjuk egymást, ÉN KICSI PÓNIM???????????????”

LászLó vagyok, címzetes plüssökör. Na, ezek után várhatom, hogy újra betegye azokat a csinos kis  patáit a kávézóba! Mit gondolhat rólam? … Bármit is gondol, igaza van! A vendégnek mindig igaza van!

’Remélem, még látjuk egymást!’ Stop! Ennyi bőven elég lett volna. Miért nem bírom sose bevarrni a szám?

Most biztos azt gondolja, hogy gúnyolódom rajta. Pedig távol áll tőlem, hogy gúnyt űzzek a színes, szárnyas pónilovakból. Ez felettébb antipacista megnyilvánulás volna részemről.

Vagy ami még rosszabb, azt hiszi, hogy tetszik nekem. De hát, még nem is ismerem! Mi van, ha tényleg üreges a feje?

Na, mindegy. Ezt most elszúrtam. Szörnyen érzem magam. Csak a kedvenc filmem segíthet gyapjas lelkemen, úgyhogy este 4598-adszor is megnézem a Verejtékek zivatarábant. Ha a héten már nem találkoznánk, akkor egy doboz fagylaltba fojtottam a plüssöm...

LászLó

Helló!

Nem fogjátok elhinni, ki jött be ma reggel a kávézóba, ahol dolgozom! Segítek: hófehér, formás test, bájos pofi, igéző tekintet, szivárványszínű sörényzuhatag. Na? Szabad a gazdi? Hát, az én kicsi pónim! 

Talán az arcomra volt varrva, hogy mit érzek, vagy nem tudom, miért, de a többiek megengedték, hogy én szolgáljam ki. Még sohasem szolgáltam ki senkit. Egy tányérnyaló munkakörébe ez nem tartozik bele.

Egy presszókávét kért. Asszem… Nem tudom… Mindenesetre egy presszókávét adtam neki. Asszem… Nem tudom… Le sem tudtam venni a gülüimet arról a gyönyörű lila szempárról! ... Vajon tettem bele cukrot? Asszem… Nem tudom… Úristen, biztos, hogy cukrot tettem bele? Most már mindegy. Talán a tejszínhab javított rajta. Remélem… Nem biztos… Még sosem ittam tejszínhabos sós presszókávét. Asszem… Ez biztos… Ugye, nem üldöztem el végleg? Én tényleg próbáltam nagyon udvariasan viselkedni. Még illedelmesen el is köszöntem tőle: „Remélem, még látjuk egymást, én kicsi pónim!”

LászLó 

Sziáú!

Az egész életem egy lelakott macskaalom…

Gerzson tegnap este ún. előrehaladott állapotban lévő téli depressziót diagnosztizált nálam. Hiszek neki. Olvasott már néhány szakirodalmat a témában, ráadásul ő is hajlamos melankóliába esni, ha nem néz a gólyalába elé. Szerinte kezdek olyan tüneteket produkálni, ami gyakori az elfekvőben lévő, munkaköri feladatai alól határozatlan időre felmentett, kitartott házi plüssöknél. (Pedig mindannyian tudjuk, hogy engem nem olyan szövetből varrtak!)

Valóban egyre többet lógatom a bajszom. És az is feltűnt, hogy az utóbbi időben mintha egy kis szekunddal lehangoltabb lenne a dorombolásom. Azt hittem, ez valami szakmai tökéletlenség a részemről, de ezek szerint komoly egészségügyi probléma motoszkál a plüssömben.

Most a leginkább semmihez sincs kedvem. Minden olyan kilátástalanul sötét és szöszös… Már csak Bennetek bízom, drága, kreatív Olvasóim! Azzal a felelősségteljes feladattal bízlak meg Titeket, hogy dobjátok fel a plüssöm!

Írjatok vagy küldjetek bármit, ami szerintetek jobb kedvre derít!

Előre is kösz és nagy szőrös pusszantás Nektek!

Muffin

Helló!

Nálatok is nagy pelyhekben hull a ló? Annyira vártam már! Ha szerencsém van, akkor ez most nem olvad el, és végre tudok hódolni a kedvenc téli sportjaimnak.

Nagyon szeretek például szánkózni. De csak úgy, ha nem nekem kell húzni. A hógolyózás is remek, bár amíg ezekkel a patákkal összegörgetem a munícióm, addigra begolyózok. A leginkább azonban hószobrászkodni szeretek. Bizonyos értelemben egy igazi hótoló vagyok. Biztos tudjátok, miről beszélek, hisz mindenki ismeri azt a játékot, amikor hanyatt kell feküdni a hóban, és valamennyi kinyújtott lábunkat fel-le kell mozgatni. Zseniális lóangyalt lehet így gyártani! Ma azonban egy másik specialitásommal szeretnék kedveskedni: ezt a lóembert építettem csak Nektek!  

Bonzsúr!

Nos, édes, kedves, drága Diákjaim! Begyem csücskei! Láthatjátok, hogy nem a levegőbe kelepelek. Elérkezett a Rettegett Félévi Bizonyítéka annak, miszerint ebben a néhány hónapban sem sikerült beletömnöm a fejetekbe mindazt, amit a magyar és a világirodalomról tudni illik.

Íme, ez AZ! A Félévi Bizonyítéka tanulmányaitoknak! … A helyetekben erre én nem lennék büszke. Szomorú, hogy a munkám gyümölcsét leginkább egy pirinyóra összeaszott, kukacjárta szilvához tudnám hasonlítani… Ezen még egy kis pálinkának is hiába ágyaznék meg! Pedig az most némileg javítana felbolyhosodott kedélyállapotomon… 

Ideje lenne elgondolkodni, hogy mi lesz belőletek így, ha nagyok lesztek! Ennyi sütnivalóval ugyanis még a kitartott házi plüss berkekben sem jósolok nagy jövőt. Ráadásul ahhoz nemcsak szőrösnek, de nagyon aranyosnak is kell lenni!

Szóval kapjátok össze magatokat a következő félévben, mert nekem bizonyíték kell, nem pirinyóra összeaszott, kukacjárta szilva! 

Gerzson

Sziáú!

Némi taktikai megoldás után – kitartott házi plüssnek adva ki magunkat – tegnap este sikeresen bejutottunk az egyik – neve elhallgatását kérem – budapesti pláza mozijába. Elkeserítő, hogy olyan időket élünk, amikor a magunk fajta plüssnek ilyen cselhez kell folyamodnia, hogy megnézhessen egy neki szóló filmet. Kétségbeejtő! Már-már ott tartottunk, hogy hazajövünk, és megpróbáljuk valahonnan leölteni… 

Na, de végül mégiscsak túljártunk a jegyszedők eszén, kerülve minden feltűnő kiegészítőt (popcorn, cola), és elfoglaltuk jól megérdemelt helyünket a plüsshuzatos székeken. (Erre most inkább nem térnék ki ezúttal…)

A filmet imádtuk! De ha fordítva lenne, se mondanánk meg, elvégre nem minden nap forgatnak bábokkal egész estés nagyjátékfilmet. A példaképeimről pedig vagy jót, vagy semmit. 

A sztori egyébként nemcsak izgalmas, de néhol teljesen életszerű és megható. Breki vívódása, hogy vajon emlékeznek-e még a Muppetekre az emberek, egyáltalán van-e keresnivalójuk még a showbizniszben, számunkra is elgondolkodtató. Nap mint nap hasonló érzésekkel fogunk hozzá a blogíráshoz… A szétszéledt, különböző utakon járó Muppetek végül aztán újra összeállnak, hogy csináljanak egy nagy jótékonysági showt, amivel megmenthetik a Muppet Színházat. Azt nem árulom el, hogy sikerült-e nekik, inkább menjetek, és nézzétek meg a filmet!

Hogy némi kritikát is megfogalmazzak, tegnap óta értetlenül állunk azelőtt, hogy hogyan lehet vérrokonságban egy Muppet és egy ember. Ez már a mi képzelőerőnket is meghaladja. De legalábbis magyarázatra szorul. Reméljük, hogy a DVD extrák között majd szentelnek neki egy kisfilmet… Ráadásul az emberszínészek alakítása – hogy is mondjam – megint alul marad a vártnál. Ne vegyétek személyes sértésnek, kedvenc nem plüss, ám annál nagyobb plüssbarát Olvasóim, de Muppeték abszolút lejátszanak mindenkit. Még kedvenc színészem, Jack Black sem rúghat labdába mellettük. Apropó! Nagyon hiányoltam egy közös vinnyogós rockszámot Black úrral, Zoot és Floyd Pepper meg a többiek kíséretében! 

Összességében remekül szórakoztunk! Imádtuk Topi maci kis plüssmackóját! Kösz, Topi, hogy felvállaltad! És Miss Röfi! Szeretlek!!!

Muffin 

Sziáú!

Ma moziba megyünk a srácokkal. Egy igazán plüsshözálló filmet néztem ki az Etti Estből.

Most játsszák a Muppets című nagyjátékfilmet kisplüss korom nagy kedvenceivel, a Muppetekkel a főszerepben. Emlékszem, kölyökmacskaként mennyire odáig voltam értük. Ha Brekiék voltak a színes dobozban, el se lehetett mozdítani onnan, tágra nyílt gülüvel néztem őket. A mai napig a példaképeimnek tartom az egész bandát! De különösen Zoot, a szaxofonos és Floyd Pepper, a gitáros munkássága ejtett bámulatba már akkor is. Azt hiszem, ők ketten nagymértékben befolyásolták a pályaválasztásomat. Mondhatni, az ő hatásukra döntöttem a zenei pálya és a doromb – mint kompromisszumos megoldás – mellett, így egyszerre pengethetek és fújhatom ki magam.

Elég nagy elvárásaim vannak a filmmel kapcsolatban, mert mégiscsak nagy klasszikus szupersztárokról van szó. Persze könnyű nekik ott a tengerentúlon! Lám, nem mindegy, hogy hová születik a plüss!

Muffin  

Helló!

A PSH (Plüss Statisztikai Hivatal) adatai szerint egyre aggasztóbb a helyzet a plüss munkaerőpiacon. Állítólag több százezren vannak azok a szőrös fajtársaim, akik végső elkeseredésükben inkább megpróbálnak kitartott házi plüssként elhelyezkedni, csak hogy ne kerüljenek az utcára, vagy még belegondolni is szörnyű, hová…

Én magam is tapasztalom, hogy mennyire telített a piac. Ráadásul évek óta elárasztják az országot a külföldi munkavállalók. A többségük Kínából jön. Állítólag a túlnépesedés miatt náluk is hasonlóan rossz a helyzet.   

Ezeket a dolgokat igyekszem észben tartani, miközben épp a 136. evőeszközt tisztítom abban a kis pesti kávézóban, ahol harmadik hónapja dolgozom, mint tányérnyaló. Örülnöm kéne, hogy legalább ez a meló összejött. Hozzáteszem, elég jó referenciákkal jöttem ide. A fehér plüssömmel alapvetően tisztaságot sugárzok, mindamellett kiváló a nedvszívó képességem. Bár az utóbbi időben kezdem úgy érezni, mintha törlőrongyként használnának…  

Nem tudom, milyen karrier várhat itt rám. Azt már az elején kikötöttem, hogy a kávéfőzést csak veszélyességi pótlék ellenében vállalom. Nem szeretnék foltosan, pláne nem feketén dolgozni. Remélem, látnak bennem annyi fantáziát, hogy idővel lehetek akár felszolgáló is! Szerintem tömegeket vonzana egy olyan kávézó, ahol plüss személyzet áll a vendégek rendelkezésére. Hm?  

LászLó

Sziáú!

Egy rongy macska vagyok! De tudjátok mit? Ki az a plüssÁLLAT, aki be tudja tartani az újévi fogadalmait?

Diéta? Ugyan már! Tudom, hogy néhány dekával több vatta van rajtam a kelleténél, de mit számít az, ha ilyen aranyos, jószabású kandúr vagyok? Be kell látni, hogy az én bundámat nem lehet egészséges ételekkel tömni. Másfél hét után így tudnám összefoglalni a tapasztalataimat: †¢°§£ •¶£®ß§£ © © !£#" $ © £#%&£#§(') !!! … Állítólag ingerlékenyebb lettem…

Az az igazság, hogy én tulajdonképpen jól érzem magam a plüssömben. Erős érzelmi szálak fűznek a pocakomhoz. Már hiányozna, ha nem lenne ott, amikor lenézek.

Minden kedves ismerősömnek köszönöm, hogy az elmúlt másfél hétben helyettem is vigyázott a csíkjaimra. Igazán megható volt ez a törődés, de lássuk be, sosem fogok tudni ellenállni egy jó rántott pinty combnak. Pláne kettőnek!

Szóval feladom! Győzött a plüssháj! És köszönöm, nem kérek több gyümölcsöt!

Muffin

Helló!

Az normális, ha egy plüssló tömésében pillangók repkednek? A gülüm káprázik, vagy tényleg minden rózsaszín? És miért nem tudom leölteni ezt a bárgyú mosolyt a képemről?

Reggel – melóba menet – megint láttam Őt! Az én kicsi pónimat! Még mindig nagyon bájos. Azt mondtam már, hogy van egy rózsaszín szívecske tetoválás a bal első patáján? Tehát még romantikus is, nem csak gyönyörű! És úgy kopog a plasztik patáival a flaszteron, hogy az már fülbemászó. Azok a kecses lófehér lábak! Az a szivárványszínű sörény! Á, teljesen levesz mind a négy lábamról. Ha ugyanazt az izgató forróságot érezné belül, amit én, biztos meglágyulna a hőre a szíve…

Bár a rossz nyelvek szerint a hozzá hasonló lányoknak üreges a feje, de szerintem Ő kivétel! De mi van, ha nem? … Csak akkor derül ki, ha legközelebb végre összeszedem minden bátorságom és megszólítom. Drukkoljatok!   

LászLó

Bonzsúr!

Üdvözlöm Önöket, kedves Olvasóim, innen a dobogó második fokáról! Kicsit szűkösen vagyunk, hisz patás barátommal osztozni kényszerülünk ezen a szinten, de ahogy a mondás tartja, sok jó plüss – közhelyes, de – elfér. 

A PP Kupa egyébként nagyon jó mancsokba került. Muffin, fogadd őszinte gratulációmat! De jövőre nem adom olyan olcsón a plüssöm! Már most dolgozom a szavazótáborom kiépítésén.

Első lépésként ma beszálltam a Magyar Madártani Egyesületbe. Szerény adományomért cserébe választhattam magamnak egy kitűzőt. (Még szerencse, hogy kompatibilis vagyok mindenféle tűvel!) A fehér gólya mellett döntöttem. Nem szeretném elfelejteni, hogy honnan jöttem…

Gerzson

Sziáú!

Hát, igazán izgalmas végjáték volt a tegnapi, kedvenc Olvasóim! Először nem hittem a saját gülüimnek, amikor megláttam, hogy hárman osztozunk a PP Kupán, de a fészekbúkon leadott szavazatok végül is csomót tettek a dolog végére.

Én most… teljesen meg vagyok hatódva, kedvenc Olvasóim! Kösz, köszi, köszönöm és pacsi! … Persze azért egy kicsit számítottam rá… Vagy legalábbis bíztam benne, hogy a blog szavazótáborát nagy százalékban képviselő nőstény olvasók egymást licitálva voksolnak majd sármos bundámra... 

És akkor jöjjön az elmaradhatatlan köszönetnyilvánítás:

Először is szeretnék köszönetet mondani barátaimnak, Gerzsonnak és LászLónak a kölcsönös motivációért. Nélkülük ez a blog sehol se lenne! Külön köszönet Gerzsonnak, hogy azon a bizonyos vasárnapon – amikor a győztes posztom született – páros gólyalábbal rúgott ki az ágyból, mondván, hogy pötyögjek be valami értékelhető bejegyzést a blogra, mert neki még 63 nyelvtan dolgozatot kell összefirkálnia piros tollal. 

Köszönet a Marczipán Téri Művelődési Központnak, hogy helyszínt biztosítottak a II. kerületi PBK (Plüssnyugdíjasok Baráti Köre) és kísérői számára tartott zártkörű zenés estemnek, mely bejegyzésem apropóját adta. Remélem, kapcsolatunkat sikerül a jövőben is tovább szövögetni.

És legfőképp millió pusszantás és köszi Nektek, kedvenc Olvasóim, akik szavaztatok rám! Gondolom, tudjátok, mennyire vágytam erre a PP Kupára! Ennél jobban már csak arra vágyom, hogy a barátaimmal együtt a fenekére nézzünk.

Csin-csin!

Muffin

HellóBonzsúrSziáú!

Minden cérnaszálunk megfeszült már a nagy izgalomban! Tűkön ülve várjuk, hogy ma éjjel végre kiderüljön, ki a 2011-es PP Kupa győztese! Tehát már csak néhány órátok van szavazni!!!  

„Drága gyapjas lelkű Olvasóim! A célszalag előtt is számítok a szavazataitokra! LászLó, tétre, helyre, befutóra!” (LászLó)

„Asszonyok és lányok, hol vannak a lájkok?” (Muffin)

„Édes, kedves, drága, szeretnivaló diákjaim! A versenyben lévő bejegyzéseimet továbbra is itt tudjátok elolvasni! Aki szavaz rám, kap egy szorgalmi ötöst irodalomból!” (Gerzson)

LászLó, Muffin, Gerzson

Sziáú!

Kedvenc Olvasóim! Már csak két nap, és lezárul a PP Kupa 2011. Tekintettel a szavazás jelenlegi állására, úgy gondolom, hogy ideje összefognunk, és mindent beleadnunk az utolsó nagy hajrában!

Hogyan tudsz rám szavazni?

Olvasd el két kedvenc bejegyzésemet ITT, és a blogon található szavazódobozban vagy a fészekbúkon add le szavazatodat RÁM!

Köszike!

Muffin