Sziáú!

Már többen is megkerestek azzal a kérdéssel, hogy mikor öltök össze egy saját korongot. Ezért úgy éreztem, itt az ideje, hogy stúdióba vonszoljam a plüssöm, és végre feldoromboljak néhány szerzeményt.

Ti is varrjátok már a lemezt?

Muffin 

Helló!

Ezúton szeretnék elnézést kérni minden gyapjas lelkű Olvasómtól, amiért már több mint egy hete nélkülözniük kell bejegyzéseimet. Mentségemre legyen mondva, hogy szerelmes vagyok. Egy szerelmes plüssló pedig nem lát, nem hall, nem beszél, és főleg nem blogol.

Most mégis kénytelen voltam billentyűzetet ragadni, mert romantikus együttléteinket nem először zavarják meg szenzációra éhes paparazzik. Ma épp libikókázás közben kaptak lencsevégre, ahogy az az alábbi képen látható.

LászLó 

Sziáú!

Ne kérdezzetek semmit! Nem volt egyszerű felírni! Olvashatóan!!! Folyamatosan forgott az a nyavalyás óra. Nem csoda, hogy mindenki engem bámult a Nyugati téren!

De azért örülök, hogy jól sikerült a tegnapi névnapi meglepetés. Szerintem Gerzson arcára minden ki volt varrva. Nem tudta leplezni az érzéseit.

A legjobbkor jött ez a Gerzson-nap! Valamiért az volt az érzésem, hogy mostanában kicsit a begyében vagyok kedves lakótársamnak. Mondjuk, elképzelésem sincs, hogy miért. Magunk közt szólva, sokszor ok nélkül húzza fel a csőrét… 

De azért bírom a jómadarat! És remélem, díjazza annyira a tegnapi meglepetésemet, hogy ma este – torkos csütörtök alkalmából – valami finom vacsorával kényezteti szövésben lévő plüssöm.

Muffin

Bonzsúr!

Rejtélyes telefonhívást kaptam ma Muffintól. Azt üzente, hogy délután legyek a Nyugati téri óránál, és vessem gülüimet a pontos időre…

Gerzson

Bonzsúr!

Szeretem jó helyen tudni a dolgaimat. Ez alól a tehéntúróm se kivétel. Két napja kuksolt a hűtőszekrényben dideregve, túlélve Muffin tegnapi titkos hadjáratát is – melynek során drága barátom leigázta a frigó mindhárom polcát, nem kímélve a tojástartót sem –, ezért jobbnak láttam nyugalmasabb körülményeket teremteni az én kis madárlátta túrómnak.

Először arra gondoltam, hogy túrós sáskát készítek belőle, de mivel tudom, hogy Muffin nem komálja az ízesített lábúakat, végül Gerzson túrós szatyra mellett döntöttem.

A szatyor elkészítéséhez szükségem volt fél kiló fehér porra, egy kis cukros tejen megfutamított élesztőre, 2 tojásra, 2-3 dl tejre, cukorra, egy csipet sóra és 2-3 evőkanál zsírra. Az előkészületek után magam elé képzeltem egy jóllakott plüssmacskát, és addig püföltem a hozzávalókat, amíg szép hólyagos tésztát kaptam.

Egy kis kényszerpihenő után a kétszeresére kelt, ujjnyi vastagra kinyújtott tésztából tenyérnyi négyzeteket szabtam, melyekből aztán kis szatyrokat formáztam. A nagy utazás előtt ezekbe a szatyrokba helyeztem a túrót néhány olyan hozzávalóval – tejföllel, tojással, vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal és mazsolával – együtt, amelyeket még felengednek a kézipoggyászban. A szatyrokat végül zsírozott ülésekbe helyeztem, kaptak egy felvert tojáspuszit, és feladtam őket egy melegebb éghajlatra tartó járatra. Az utazás kb. 25 percig tartott.

Jó étvágyat!

Gerzson 

Bonzsúr!

Na jó, most szakadt el a cérnám! Nem bírom tovább tartani a csőröm! … Hazajövök. Üres a plüssöm! Kaja, az nincs! Jóllakott plüssmacska, az van!

Szőrén-szálán eltűnt az ebédem! Pedig a 11. A-nak tartott dupla nyelvtan órám óta csak arra gondoltam! Minden öt perces szünetben elképzeltem, ahogy hazaérve megmelegítem az utolsó adag pörköltet, és úgy nyelem hozzá a nokedlit, ahogy Dagoberta (vagy ahogy mindenki ismerte: Dagadt Berta) nénikém tette, aki – miután kiderült, hogy születésekor elcserélték a plüssét a szabászaton – végleg kivándorolt Pekingbe. Szegényke…

MUFFIN!!! …

Én mondom Önöknek, kétszer is gondolják meg, hogy együtt akarnak-e élni egy lyukas bendőjű plüssmacskával! Nem viccelek! Ha nem elég elővigyázatosak, egyszer csak azon kapják majd magukat, hogy odafércelődött a plüssük a rezsóhoz! Én figyelmeztettem Önöket!

Kopog a gülüm az éhségtől… Na, nézzük csak, mi maradt a hűtőben! Egy darab sajt, negyed pohár joghurt, némi Erős Pista és ecetes torma. Blőőő… Garantált plüssmenés!

Azt hiszem, megvan a holnapi téma. Megyek, begyújtom Gerzson Rezsóját…

Gerzson

Sziáú!

Az elhúzódó tél mindenkit megvisel, még a plüssöket is. Ez adta az inspirációt legújabb találmányunk elkészítéséhez, melyen már két napja dolgozunk Gerzson barátommal. Még ebben a szezonban szeretnénk piacra dobni, szóval fontos lenne a véleményetek. Mielőtt szabadalmaztatnánk az ötletünket, egy kis közvélemény-kutatást tartunk az Etti mese olvasók körében.

Ha anyagi helyzete engedné, Ön megvásárolná a képen látható nyárszimulátort?

Muffin

Muffin, LászLó és Gerzson most tudták meg, hogy mennyi gyertyát kell elfújnia az Etti mese adminisztrátorának boldog sütinapja alkalmából. 

Sziáú!

Lányok, asszonyok! Túl vagyok életem első olyan Vatelin-napján, amit kénytelen voltam egy plüssgólyával tölteni! Ez elgondolkodtatott…

Mégis hogy történhetett ez meg velem? Még LászLó barátunknak is sikerült befűznie azt a kis plasztik pónit…

Az elmúlt néhány hónapban az Etti mese hasábjait többször igénybe véve, úgy gondolom, minden marketingfogást kihasználtam, hogy népszerűsítsem sármos plüssöm. Egy elkeseredett pillanatomban még társkereső hirdetést is fogalmaztam a franciaágy széléről. Semmi manccsal fogható eredmény…

Mi a szösz van Veletek? Volt idő, amikor úgy tapadtatok rám, mint macskaszőr a bársony nadrágra!

A régi emlékek közt kutakodva ma az alábbi fotóra bukkantam:

Sajnos nem emlékszem, hogy kivel cicázok a képen… De ha valaki felismeri magát, kérem, azonnal írjon, és kiengesztelem…

Muffin 

Bonzsúr!

Emlékeznek még Fredre? Kényeztető habfürdőim állandó társaságára? A lelki béka társamra? … Aggódom érte!

Napok óta nem találom. Nélküle még a plüssfürdő sem habzik annyira! Nem beszélve arról a szellemi magányról, ami a textíliám áztatása során fog el. Most kivel fogom megvitatni a plüssuniverzum nagy dolgait? Ki mesél nekem azokról az időkről, amikor a Nagy Fürdővízi Háborúban egy egész flotta játékhajó veszett a habokba, majd tűnt el végleg a Kádle-folyóban.

Hiányzik Fred éles sípolása. Bár az utóbbi időben talán a szokottnál is többet és hangosabban méltatlankodott. De mutassanak nekem, kedves Olvasóim, egy olyan gumibékát, aki nem sípol a mai kilátástalannak tűnő politikai, gazdasági helyzetben!

Egy szakkönyvben olvastam a következőt: 

„A béka cserépbe ültetve szúrós növénnyé változik, amit néha-néha locsolni kell és kaktusznak nevezni. De ne várjuk, hogy virágozzon, mert az már túlzás lenne.”*

Komolyan aggódom…

Gerzson

*Forrás: Kaszás György – Elek Lívia – Pap Tibor: Amit a békákról feltétlenül tudni kell. MTI Foto, Budapest

Helló!

Bár a téma ott hever a földön, a háztetőkön, a fák ágain, a gépkocsik tetején stb., ha jól sejtem, ma nem elégednétek meg egy fotóval, ami egy általam épített lóembert ábrázol. Ugye, kedves gyapjas lelkű Olvasóim? Akkor mire vagytok kíváncsiak? Csak nem arra, hogy hogyan sikerült a tegnapi Vatelin-nap? Ó, hogy előttetek semmit sem lehet titokban tartani! Még egy plüssállat magánéletében is előszeretettel vájkáltok! 

Ha mindenáron tudni akarjátok, életem egyik legkellemesebb Vatelin-napját töltöttem el tegnap az én kicsi pónimmal. El sem tudok képzelni annál romantikusabbat, minthogy valaki egy szivárvánnyal sétálgat. Márpedig velem ez történt tegnap! Pata a patában andalogtunk a hófödte utcákon a mínusz 12 fokban. Aztán beültünk egy cukrászdába, ahol közösen elfogyasztottunk egy szelet lóláb tortát. És mindeközben rengeteget beszélgettünk. Főleg én! 

Hát, ennyi! A csókoLÓzást egyelőre még korainak tartom, de nem tudom, hogy meddig tudom magam visszafogni. Nehéz ellenállni ennek a gyönyörű halványlila szempárnak…

LászLó 

Kedves Olvasók!

Pöttyös Fanni vagyok, plüssterapeuta, vattaturkász és az Etti mese új – „Pöttyös Fanni megmondja” című – rovatának főszerkesztője.

Itt publikált cikkeimben aktuális és örökzöld, mindenkit – de főleg a női olvasókat – foglalkoztató témákat boncolgatok.

Vatelin-nap. Lehet utálni, irigykedni az összefércelődött plüsspárok láttán, de tény, hogy mi, nők tűkön ülve várjuk a Vatelin-napot. Talán valóban nincs giccsesebb hagyomány a világon, minthogy Vatelin-napon a ’szerelemes’ plüssök megajándékozzák egymást a legváltozatosabb funkciójú, ellenben minden körülmények között piros és szív alakú ajándéktárgyakkal. A legtöbb plüss kidobja ettől a pamacsot!

Természetesen én is osztom azt a véleményt, hogy nem szabásminta alapján kell élni az életünket, és nem csak Vatelin-napon kell figyelmesebbnek lennünk párunkkal. Ugyanakkor nincs mit hímezni a dolgon! Minden nőnemű plüss- és textiltársam nevében kimondom: mi, nők mindannyian vágyunk rá, hogy ezen a napon a párunk még a szokásosnál is aranyosabb és puhább legyen. Szívesen halljuk újra és újra, hogy milyen gyengéd cérnaszálak fűznek össze minket. Vatelin-napon különösen vágyunk kedvesünk finom kézi öltéseire, és súlyos fejtömésünk ellenére is előszeretettel bújunk szőrös pamut ölelésébe. Szeretjük a selyemcukorkát, és nagyon tudunk örülni egy műszál virágnak. És nem győzőm hangsúlyozni: számunkra igenis fontos, hogy ne csak a játékbabát lássák bennünk!

Pöttyös Fanni 

Helló!

Holnap VATELIN-nap lesz! Az év egyik legcsodálatosabb napja! Ilyenkor minden szerelemmel működő plüssállat megajándékozza a kedvesét valamilyen elképesztően giccses ajándékkal.

Idén végre én se bóklászok egyedülállóként a sok szerelmes plüsspárocska között! Azt hiszem, járunk én kicsi pónimmal... Az első felejthetetlen randevúnk után (értsd: meghívtam egy kávéra a munkahelyemen) nem volt kérdés, hogy hosszabb távra tervezzük ezt a kapcsolatot. Ő egészen február végéig… én meg úgy örökre…

Szerintetek mivel kedveskedhetnék neki Vatelin-napon?

- Egy nagy piros szív alakú micsodával?

- Vagy egy doboz bonbonETTIvel?

- Esetleg egy aranyos plüssállattal? (Jó, csak vicceltem!)

- Írhatnék neki szerelmes verset… Kár, hogy hármunk közül csak Gerzson tud költeni… 

- Vagy elhívjam egy romantikus, gyertyafényes „zabálom-vacsorára”?

- Vagy valami sajátkészítésű ajándékkal lepjem meg? (Vatelin-nap táján egyébként sem szerencsés egy plüssállatnak a szuvenír boltok közelében tartózkodni.)

Segítsetek!

LászLó 

Sziáú!

Nos, azt hiszem, ideje megtörnöm a csendet. Tegnapi szűkszavúságom okát fedje homály. Legyen elég annyi, hogy néhanapján a plüss is ember…

Egy jóízű alvás után már magam is máshogy látom a dolgokat. Például egyre elviselhetőbb a gondolat, hogy a Valentin-napot egy plüssgólyával fogom tölteni... Szánalmas, de idén ezt dobta a varrógép!

De én mondom Nektek, kedvenc Olvasóim, lesz idő, amikor majd helyhiány miatt egy múzeumnak kell felajánlanom a rajongóktól kapott csipkés plüss kombiné gyűjteményemet! Addig pedig igyekszem formában tartani a plüssöm, és – kihasználva a téli síszezont – némi időt fordítani a feszeSÍtésre, ahogy azt a mellékelt fotó is tanúsítja. A kölcsön kapott sílécek segítségével a tappancsaimat már sikerült szálkáSÍtani. Áúú!

Muffin 

Sziáú!

Ma a hidegre való tekintettel hallgatásba burkolózom…

Muffin

Helló!

Az esetek többségében kiráz a hideg a folytatásos sztoriktól. Gondoljunk csak például a Texasi plüssfűrész 6. vagy a 101 plüsskutya 4. című ominózus alkotásokra, hogy az Amerikai plüsskóta 5-öt már ne is említsem!

Na, de ettől a folytatástól – én mondom – padLÓt fogtok! Én kicsi pónim visszatért! Nem lódítok! Ma délelőtt egy igazi természeti csoda jelent meg a kávézóban! Az én szivárványom!

Mondanom se kell, mennyire restelltem magam a múltkori elszólásom miatt. Elvégre az „én kicsi pónim” megszólítás bizonyos körökben pejoratív értelemben használatos. De úgy tűnik, hogy az én pónimat más műanyagból fröccsöntötték, mert állítása szerint, nem vette rossz néven a dolgot. Azért udvariasan felajánlottam egy habos kávét a cég ajándékaként. Gondolkodás nélkül elfogadta.

Ez már randinak számít, ugye?

LászLó 

Bonzsúr!

Tudom, hogy mostanában kicsit kevesebbet kelepelek az iskolában történtekről, de úgy gondolom, hogy Önöknek is jár a kikapcsolódás, és csekélyke szabadidejükben nem az én sanyarú pedagólya életpályám viszontagságain akarnak kárörvendeni…

Azonban engedjék meg, hogy a mai nap nagy eseményéről mégis megemlékezzek, tanúsítva, hogy a mi munkánknak is van gyümölcse. (Most nem arról a bizonyos „pirinyóra összeaszott, kukacjárta szilváról” lesz szó, amiről már korábban itt írtam.)

Minden évben tartunk egy házi szavalóversenyt az iskolában, és ebben a tanévben én vállaltam önként és dudorászva, hogy szárnyaimba veszem a szervezés minden nyűgét. Szakítva a hagyományokkal tematikus versenyt rendeztem, amelyre a diákoknak gyermekversekkel kellett pályázniuk.

Íme az eseményre rögtönzött megnyitóbeszédem:

Köszöntöm az Igen Tisztelt Nagyérdeműt,

Hogy a szavalóverseny alkalmából összegyűlt!

Remélem, Önök is látják ezt a pedálos gyermekkerékpárt,

Melyre szeretném, ha – tolakodás nélkül – egyesével felszállnánk.

A valóság elől ma Infantiliszbe biciklizünk,

Akciós last minute utat sikerült ide szerveznünk.

Állítólag ez még belefér a költségvetésbe,

Bár lehet, hogy nem marad pénz az étkeztetésre…

Első úti célunk a Kacagta-tó partjára vezet,

Az a rímhír járja, hogy szellemes környezet.

Ha egy gyanútlan turista szalámi jár arra pizsamában,

Bokorrímek ijesztgetik a holdfényes éjszakában.

Sebesen át is tekerünk hát a közeli Vidországba,

Ahol különös történetek terjednek szájról-szájra.

Az itt élő vidámák roppantmód kedélyesek,

Tejcsokis humorzsákat majszolnak, ha éhesek,

Hozzá agyoncukrozott ritmustot szürcsölnek,

S naphosszat tréfás gyermekdalokat verselnek.

Infantiliszbe érve végre megpihenhetünk,

Egy órácskára kényelmesen hátradőlhetünk,

Ezennel ugyanis a szót átadom a helyi őslakosoknak,

A gyerekvers-szavaló „rímséges” diáktársadalomnak.

Hát, valahogy így vette kezdetét a házi szavalóversenyünk, amelyen élvezettel hallgathattam újra kedvenc gyerekverseimet 17-18 éves diákjaim sajátos előadásában. Nem is olyan rossz dolog pedagólyának lenni…

Gerzson 

Sziáú!

A minap épp a „Nem leszek sohasem a játékszered” című feldolgozást játszottam, amikor a színpadon ülve megrohantak az emlékek.

Amióta az eszemet tudom, mindig is jazzdorombos szerettem volna lenni. Állítólag már a születésem pillanatában – amikor először rámeresztettem a gülüimet a világra – tudni lehetett, hogy fajtiszta művész vagyok. Még a szomszédok is csodájára jártak a pentaton dorombfordulataimnak.

Ennek ellenére a szüleim nem örültek, amikor bejelentettem, hogy a dorombolásból akarok megélni. Nem értették, hogy mi ezzel a célom, hiszen minden macska tud dorombolni. Én viszont addig kötöttem a szomszéd plüsskutyát a karóhoz, amíg megengedték, hogy beiratkozzak a Zeneakadémia jazzdoromb szakára.

Azóta már rájöttek, hogy igazam volt, mert bár rengeteg jó dorombos van a szakmában, ilyen hiteles, autentikus személyiséggel, mint én, ritkán találkozni. És még plüss is vagyok!

Mindenesetre tény, hogy manapság nagy kihívás egy muzsikus plüssmacska élete. Most épp kiscicákat tanítok dorombolni, hogy ki tudjam fizetni a lakbér felét. Mondtam Gerzsonnak, hogy vegyük be LászLót harmadik albérlónak. Elvégre sok jó plüss kis helyen is elfér, ha arról van szó, hogy ezzel csökkenthetjük a rezsit! Meglátjuk, mi lesz belőle… 

Muffin 

Helló!

Bizony az én plüssöm se lesz fiatalabb a napok múlásával. Sosem tudhatom, hogy mikor dobom fel a patáimat, vagy hogy mikor szakad el végleg életem cérnaszála. Minden nap ki vagyok téve a bomlásveszélynek! Lehet, hogy holnap már nem fogok tudni lemenni spárgába… 

Ezért is különösen megnyugtató, hogy a múlt heti kivizsgálás alkalmával mindent rendben talált a lódoki, és a szövettani eredményeim is jók lettek. Szóval ledobogom, minden rendben!

Illetve majdnem minden… A fogászati konzultáció, amin ma vettem részt, tartogatott némi meglepetést. Már egy hónapja az az érzésem, hogy érzékeny a bal felső hatosom, de a panoráma röntgen szerint a hiba nem az én számban van…

A mai nap felismerése, ahogy azt a röntgenfelvétel is tanúsítja:

Hófehér plüsslónak ne nézd a fogát! Mert NINCS!

LászLó

Bonzsúr!

Ez a Gerzson Rezsója különkiadása. Mai speciális gasztrobejegyzésemben egy hidegkonyhai receptet osztok meg Önökkel, kedves Olvasóim. Íme a menü: a „Hűvös Fogadtatás” fantázianévre keresztelt, gyorsfagyasztott hógombócok a’la Gerzson.

Ennek a vendégmenesztelő fogásnak az elkészítéséhez mindössze néhány HÓzzávalóra lesz szükségünk. Vegyünk 20-30 deka hódarát, ami minden -15˚C alatti háztartásban megtalálható, és addig gyúrjuk, amíg szilánkosra fagyott szárnyaink közt gombócokká nem áll össze. Az elkészült gombócokat porhóval meghintve, azon hidegében tálaljuk fel 5-8 méter távolságból, nem várt vendégeink és/vagy játékos kedvű barátaink számára. 

Dermesztő étvágyat kívánok hozzá!

Gerzson

Sziáú!

Azt hiszem, rájöttem, hogy mit hiányol az Eurovíziós Dalfesztivál zsűrije az idei válogatókból… Hát, engem!

Elvégre milyen produkciót szeretnénk kiküldeni Vakuba? Természetesen olyat, ami elnyeri a százmilliós közönség tetszését! És most komolyan, ki ne szavazna egy aranyos, cuki, puha plüssmacskára?

Ráadásul ezzel elébe mennénk a nemzetközi trendeknek, hiszen tudomásom szerint plüssállat még sohasem indult az Eurovízió történetében! Tehát a siker borítékolva van: szívdöglesztő, sármos plüssmacska, kitűnően hangszerelt dorombszólók, a háttérben plüssvokalisták. VILÁGSZÍNVONAL! Bomlanának utánam a tinilányok!

Már csak Magyarország Dalát kell megírnom…

Ti szavaznátok rám, kedvenc Olvasóim?

Muffin

Sziáú!

Bajszomra fagyott a mosoly ma reggel, amikor kinéztem az ablakon. Hogy került ennyi vatta a háztetőkre? Brutális, különös kegyetlenséggel elkövetett, nemzetközi bűncselekményt szimatoltam a háttérben. Talán egy légből kapott plüss terrortámadás mit sem sejtő áldozatai vagyunk?

Gerzson azonnal elzárt településnek nyilvánította a lakásunkat, de mint utóbb megtudtam, csak azért, mert nem szerette volna, hogy egy szál bundában kimenjek a hidegre. Sosem kedvelte a fagyasztott dolgokat. A mirelit muffintól kirázza a hideg! 

Muffin 

Bonzsúr!

Ma este megjön a hó! A plüssömben érzem! Egész nap a migrénemmel küszködtem. Fájt itt, itt, itt és itt. És akkor csak a nyakamról beszéltem! Muffin szerint csak elmacskásodott. Remélem, igaza van, és ez csak egy szimpla nyakfájás lesz! Annál is inkább, mert most már olyan nehéz a fejem, hogy alig tudok pózolni. De mindent a kedves Olvasókért!

Gerzson

Helló!

Ma voltam lódokinál. Már régóta tervezem, hogy kivizsgáltatom a plüssöm. Sosem lehet tudni, hogy mi lappang a vattámban.

A vizsgálat vatelinvétellel kezdődött, aztán minden porcikámat megröntgenezték. Még a fülemet is átvilágították. A szövettan eredményére még várni kell, de a lódoki szerint nem kell aggódni, mert láthatóan ló egészségnek örvendek. Azért adott egy védőöltést molyok ellen.  

LászLó 

Bonzsúr!

Remélem, Önök is sapkában és sálban ülnek a monitor előtt, hisz itt van a szibériai hideg, és nem venném a lelkemre, ha Etti mese olvasás közben érné Önöket a fagyhalál. Kérem, ne vegyék félszárnyról meteorológus barátaim csiripelését, miszerint cérnaszálakig hatoló fagyra és vastag hópokrócra számíthatunk a hét második felében.

Hiába a műszálas tömőanyag, az emberek fejében csak egy rosszul berögzült tévhit, hogy a plüssállatok jól bírják a hideget. Talán a Kínából importált pufikabátok tehetnek erről, akikkel egyébként – ezúton is kijelentem –, semmilyen rokonsági kapcsolatot nem ápolunk.

Bizony van az a mínusz, amikor már mi is kénytelenek vagyunk a plüsstakarón kívül egyéb praktikákhoz folyamodni. Ilyenek például a rajtam látható szobahőmérsékleten kötött kiegészítők, továbbá a lábaim alatt heverő alumínium gladiátor. 

Azért idén kétszer is meggondolom azt a csoportos afrikai utazást, amire a többiek befizettek…

Gerzson