Sziáú!

Lassan közeledik a nagykoncertem a Marczipán Téri Művelődési Központban. Gáláns lenne a részemről, ha felajánlanék egy-két tiszteletjegyet a leggyorsabban bekommentelő olvasóknak… de saaajnos zártkörű lesz a buli, ahogy azt már korábban itt írtam.

Ma is bejöttem, hogy kicsit szokjam ezt a miliőt, illetve hogy kipróbáljam a koncertterem akusztikáját. És a fényviszonyokra is kíváncsi voltam, mert nem mindegy, hogy melyik oldalról esik a fény a plüssömre. Ha például felülről vagyok megvilágítva, pont úgy nézek ki, mint a gülüszemű darabolós ölebgyilkos, vérüket kis zacskókban lefagyasztós plüssmacska. Ezzel nem ronthatom az imidzsemet.

Muszáj lesz magamat formába hozni a nagy napra. Kicsit megereszkedtek a csíkjaim az utóbbi időben, pedig minden nap megcsinálok harminc leülést, és esténként többször is felemelem a mancsomat, amikor integetek Gerzsonnak, hogy hozzon be nekem egy doboz sört.

De amikor lemegyek a büfébe – hajh –, képtelen vagyok ellenállni a pultban sorakozó süteményeknek. Puncs szelet, mignon, rétes… Még a sorrenden sem kell törnöm a szépen szabott fejem, azt is kitalálták helyettem. Már csak a marczipános muffin hiányzik a kínálatból…

Muffin

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.