Helló!

Miután ma, június közepén rám szakadt az ég, kicsit elgondolkodtam, hogy mit is várhatok az idei nyártól. Rövid töprengés után arra jutottam, hogy legfeljebb párizsis zsemlét…

De ha pozitívabban állnék a dolgokhoz – márpedig köztudott, hogy jó vagyok a romantikus ábrándok szövögetésében –, akkor sokkal szebb nyaralást is el tudnék képzelni magamnak, természetesen PÁRIZSban!

Rengeteg romantikus francia filmet láttam, így nem okozna gondot asszimilálódni. Egy hófehér plüssló a szerelmesek városában! Egy hófehér plüssló az Eiffel torony tetején, a Diadalív árnyékában, a Champs Elysées-n ügetve, a Szajna partján kávézva, Mona Lisával a LÓuvre-ban… „VaLÓságos” kikapcsoLÓdás lenne! És mint tudjuk, Párizs megér egy pihét!

LászLó

Bonzsúr!

Megindult a visszaszámlálás a Tanári-szigeteken. A hátralévő pár napot már fél gólyalábon is kibírom. De közben folyton azon tömöm a fejem, hogy hol vegyek revansot ezért a tanévért, mely során nap mint nap számkivetett plüssgólyaként igyekeztem felvenni a küzdelmet a benn(s)zülött fiókákkal szemben.

A Tanári-szigetektől távol eső Kanári-szigetekre gondoltam. Tisztán látom magam, ahogy két pálmafa közé kifüggesztett nyugágyban pihentetem a plüssöm. Fáradtságtól remegő gülüimet a vadregényes tájra vetem, és mélyeket szuszogva gyönyörködöm az óceán végtelen kékségéből fel-felbukkanó és minduntalan rám mosolygó delfinekben. Mindeközben a csőrömet valami egzotikus koktélba lógatom, a szárnyamat pedig a … bilibe…

Gerzson 

Helló!

Sálállás-jelentés következik!

Ígéretemhez híven kötőtűt ragadtam, drága gyapjas lelkű Olvasóim. Bár most még nem látszik, de ez „a világ leghosszabb, plüssló által kötött sála Guiness rekord kísérlet” kezdete.

Aki cikizni mer, abba belekötök!

LászLó
 

Sziáú!

Egy ilyen szottyos, borongós hétvégi napon egy plüssnek még beszélni sincs kedve. Legfeljebb mutogatunk meg rajzolgatunk. Például ilyeneket:

plüssállatorvos-tudomány

Szőr Paul McCartney

leesett a vattacukorszintje

tűpárnacsatázik

szőrszálhasogatás

plüssállatmenhely

gombostűsarkú cipő

cérnametéltet készít

plüssállat-kereskedés

gombostűkön ülve vár

szőrtüszőgyulladás

plüssmackófelső

nutellás plüsskóta

Szőrnyella de Frász

vattacukorborsó főzelék

szabásmintaférj

plüssállatbarát

cérnahangú ének

folt esett a becsületén

varrógépjármű-adó

plüssállatidomár

szőrmebundás kenyér

Ti hogyan mutogatnátok vagy rajzolnátok le ezeket a feladványokat? Ha van ötletetek, fényképezzétek le, és töltsétek fel a fészekbúkra!

Jó aktívkodást!

Muffin

Bonzsúr!

Talán Önök sem tudják még rólam, kedves Olvasóim, de valójában kissé rigólyás plüss vagyok. Szárnyas létemre például tériszonnyal küzdök. Ez a fóbia a mindennapjaimat is megnehezíti, hiszen nyúlánk testfelépítésemből adódóan viszonylag messze van a fejem a talpamtól, és ez sokszor szédítő érzés…

Képzelhetik, hogy júniusban mekkora kihívás számomra hozzájutni kedvenc piros bogyóimhoz! A létra harmadik fokánál még nem merészkedtem följebb. Ezen a szinten próbálom megadni a begyemnek azt, ami jár. … Mellesleg a mai napig nem sikerült feldolgoznom, hogy én sosem fogom megtapasztalni az érzést, amikor a fülemre akasztják a cseresznyét... 

Gerzson

Helló!

Hallottatok már az új hóbortról? Nyugi-gombolyag. Muffintól kaptam. Szerinte ettől majd megnyugszom, ellazulok, és szebbnek fogom látni a világot.

Nem értem, hogy ezt mire alapozzák a macskák. Ez csak egy gombolyag! Azaz több méter összekuszálódott fonal! … Aminek rendkívül szép a színe! Kiemeli a lófehér sörényem!

Nem lenne túl férfias, ha most elővenném a kötőtűmet, igaz? De a kötögetés olyan nyugtató! És milyen romantikus lenne egy szép hosszú sálat kötni ebből a gombolyagból, amivel aztán körbetekerhetném a plüssöm, amikor nagyon egyedül vagyok…

Ugye, nem néztek rám „fordított” szemmel, drága gyapjas lelkű Olvasóim, ha még ma kötőtűt ragadok? Minden nap egy sor! Lehet tippelni, meddig bírom fonallal… meg cérnával!

LászLó 

Sziáú!

Mint népszerű, keresett jazzdorombos plüssmacska sokat sompolygok emberek között, ezért fontos számomra az igényes, ápolt megjelenés. Én adok a plüssömre!

Bár manapság már sokak szerint nem divatos a testszőr, főleg ha az a testfelület egészét borítja, én nem tudok azonosulni ezzel a meglátással. Egy igazi férfinak igenis legyen szőr az arcán! Meg a hasán meg a hátán, a lábán stb.! A szőr is az ápolt megjelenés része: ápol és eltakar! A borotva, a gyanta és egyéb szőrtelenítő készítmények csak hülyét csinálnak a magunkfajta plüssmacsókból, én mondom!

A mancs- és karomápolás mellett fontos még időt szakítani a személyiségünkhöz illő, stílusos bozont belövésére is, mint ahogy azt az alábbi – egy szimpla esti hajszárítás alkalmával készült – fotó is bizonyítja.

Már csak egyetlen dologról nem beszéltünk: a sörhasról. A sörhas szintén az igényes megjelenés része, hisz gömbölyded alakjával a jólétet szimbolizálja, ami minden nő igénye…

Muffin 

Helló!

Ma a jobb lábaimmal keltem fel az ágyból! És itt vannak az én szőrös lóbarátaim is, akik folyamatosan próbálják felnyitni a gülümet. Szerintük nem áll jól nekem, ha a túloldalamra esem. 

Ma úgy döntöttem, hogy a patáimba veszem a sorsom, és feladok egy hirdetést (csak hogy történjen valami):

Plüssuniverzumban hosszú távra kiadó felújításra szoruló, két kamrával és pitvarral rendelkező, vattával és sok szeretettel tömött szőrös szívem. Kizárólag romantikus plüssbarátok érdeklődését várom, akik nem nézik tűpárnának legújabb otthonukat. Érdeklődni… lehet…

LászLó 

Bonzsúr!

Hát, mégse a rövidáru boltban álltak sorban az én kedves barátaim, amikor az észt osztották! Ó, azok a szőrös dögök tegnap úgy rám ijesztettek meglepetésparti címén, hogy egy merő gólyaf… szóval egy pillanatig kétséges volt, hogy nem ez lesz-e az utolsó születésnapom.

Ja, és mit szóltatok ahhoz, hogy a szülinapom egybeesett az idei pedagólya nappal? Volt mit ünnepelni! Ki is javítottam néhány dolgozatot az év végi jegylezárás tragikusan elbukott áldozatai emlékére.

A bolyhos sütinapomra való tekintettel kaptam tortát is, marcipánosat, amiben az egyik réteg leginkább egy egyenletesre kilapított zöld levelibékához hasonlított. Szerintem ez felettébb figyelmes gesztus/gusztus volt a többiek részéről. Hasonlóan a békás ajtótámaszhoz, amely a plüssöm épségének védelmét szem előtt tartva a nyári huzatban mérkőzik majd meg az önálló életre kelt szobaajtónkkal.

De a legszebb pillanat kétségkívül az volt, amikor felcsendült a híres „Halászjudit-átok Himnusz” Muffin dorombátdolgozásában…

Gerzson 

Bonzsúr!

Most már biztos… Elfelejtették… Teljesen kiment a fejükből… Persze hétvége van, jó idő… Kinek jutna eszébe ilyenkor egy plüssgólya bolyhos szülinapja?

Egyébként se szeretem azokat az évfordulókat, amikben személyesen is érdekelt vagyok. Miért kell engem feleslegesen emlékeztetni arra, hogy megint egy évvel porosabb lett a plüssöm?! Hogy még mindig csak egy plüsspedagólya vagyok számtalan öltésnyire a magam elé kigombostűzött céloktól?! 

Azért egy torta jólesett volna! Szigorúan gyertya nélkül! Csak semmi izgalom! Ebben a korban már vigyáznom kell a cérnaszálaimra!

Gerzson

Helló!

Ma búvalbélelt a plüssöm… Még a kedvem is be van szegve…

Bizony, néhanapján én is átesek a túloldalamra, drága gyapjas lelkű Olvasóim, ahol nincs kedvem pipacsot tűzni a sörényembe, és sasszézva kergetni a repkedő ábrándos pillangókat. Ahol én is csak búsulok, mert – mondjuk ki nyíltan – nagy a fejem, és mert olyan hiábavaLÓnak érzem magam…

Ígérem, holnap a jobb lábaimmal kelek fel az ágyból!

LászLó 

Kedves Olvasók!

Plüssterapeutaként, vattaturkászként és az Etti mese „Pöttyös Fanni megmondja” című rovatának főszerkesztőjeként igyekszem folyamatosan továbbképezni magam. Ennek érdekében, amikor csak tehetem, rengeteg „szakirodalmat” olvasok.

Pöttyös Fanni

Sziáú!

Higgyetek a csíkoknak, mert a csíkok sohasem hazudnak!  Ahogy az a mancsomban meg volt varrva, ma valóban találkoztam valakivel, akire mély benyomást gyakorolt a plüssöm.

Gyanútlanul szürcsöltem a limonádémat egy napfényes belvárosi szórakozóhelyen, amikor váratlanul ott termett mellettem Ő, a hús-vér nő. (Mondjuk nem plüss, de senki sem lehet tökéletes!) A „Nekem kell ez a plüssmacska!” című, magyarázatra cseppet sem szoruló képgalériánkat alább láthatjátok.  

Bevallom, kicsit gyors volt a tempó, amit diktált, de ezt betudtam az első pillanattól érezhető kölcsönös testi-lelki vonzalomnak, illetve annak, hogy a hölgy hivatásszerű bábszínész.  Ne aggódjatok, nem hagyom, hogy bábként kezeljen! Bár köztünk szólva van némi pikantériája a dolognak. Nem utasítanám el, ha meg akarna instruálni…

Muffin 

Bonzsúr!

Végre megérkeztek a kedvenc boltomba a 2012-es nyári kalapmodellek! Szerintetek is a legjobbat választottam? :-)

Gerzson

Helló!

3… 2… 1… A találgatásokat ezennel lezárom! A beküldött megfejtéseket plüssjegyző (=Gerzson) jelenlétében összesítem.

Hatodik képfejtvény játékunkra is sok taláLÓ megfejtés érkezett. Ezek nagy része közelebb állt gyapjas szívemhez, mint a helyes megoldáshoz, de imádnivaLÓ volt valamennyi:  

Enci és Károly: „villámLÓ”

Emília: „firkáLÓ”

Annamária: „Villám-patkó-ló= Villámpatkoló. (Lógyászati- segédeszköz javító)”

Nix: „Ez a kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor LászLó patájába beleköltözött Májkell Fletló, a híres szteptáncos szelleme.”

A helyes megfejtést – ami a felhőkarcoló – ezúttal Nárcisz küldte be nekünk, akinek ezúton adjuk írásba (felhívva figyelmét arra, hogy ezen tény kinyomtatott formátumban bárhol szabadon meglobogtatható), hogy:

Nárcisz, a Te fejedben nem vatta van!

Nyereményed pedig egy feltörekvő plüssköltőmadár, bizonyos Gerzson legújabb verselménye:

„Fogadd szőrös gratulációnkat Képfejtő Nárcisz!

Ha tehetnénk, egy felhőkarcolót is adnánk grátisz!

De nem tesszük, hiszen az rendkívül komplikált volna…

Bele se férne egy A4-es levélborítékba!

Így csupán az éteren át rázzuk sűrűn a mancsod,

És dobálunk Neked sok fiktív, puha plüsspusszancsot!”

LászLó

Sziáú!

Nem hiszek túlzottan az orosz pókokban meg a csiribirkákban. Bár ha egy formás fekete plüssmacska megy át előttem az úton, akkor biztos utána fordulok. Hiába, azért a feszes pamut popsik mindig megbabonáznak! Grrr!

Annak az idős néninek, aki után ma délután fordultam meg az aluljáróban, egyáltalán nem volt feszes pamut popsija, viszont úgy olvasott a mancsomból, mintha szabásminta korom óta ismerne.

Azt jósolta, hogy a közeljövőben kemény, plüsspróbáló feladatok várnak rám, de eljön az idő, amikor az egész világ a mancsomból eszik majd… Szerintem épp itt lenne már az ideje, de ha a mancsomba ez van hímezve, akkor nincs mit tenni, kivárom!

Van valami, amire viszont nem kell sokáig várni! A mancsomban lévő csíkok szerint ugyanis még a héten találkozom valakivel, akire nagyon mély benyomást fog gyakorolni a plüssöm! Tűkön ülve várom!

Muffin 

Bonzsúr!

Szeretem a gyerekeket…

Mint elhivatott (hahaha…) pedagólyának munkaköri feladatom, hogy szeressem a gyerekeket. 

Tehát szeretem a gyerekeket!

Még gyereknapon is szeretem a gyerekeket… pedig akkor vattát esznek…

A gyerkőclelkű felnőtteket is szeretem…

A gyerkőclelkű felnőttek is megérdemelnének egy nemzetközi ünnepnapot!

Biztosan sokan vágynak rá…

Például ők is:

Gerzson 

Helló!

Úgynevezett „fejlesztő hosszú hétvégénken” – saját gyapjas lelkemről tanúbizonyságot téve – nemcsak a mozgáskultúrátok, hanem agytekervényeitek csiszolgatására is figyelmet szentelek. (Apropó, hogy megy a kanca keringő?)

Íme a hatos számú képfejtvényünk, melynek megoldásán keddig tömhetitek a fejetek. A kérdés változatlan:

Mi a szösz van a képen?

Míg Ti a megoldáson tömitek a fejetek, mi igyekszünk kitalálni valami méltó meglepetést annak, aki elsőként küldi be a helyes megfejtést ide a blogra vagy a fészekbúkra! Ez van! Sajnos a gazdasági válság az Etti mesébe is begyűrűzött! Így ne várjátok tőlünk, hogy a jövőben bárkinek is azt kívánjuk: legyen Ő is milliomos…

LászLó

Helló!

Romantikus kelléktáramban matatva egy igazi gyöngyszemet találtam Nektek mára, drága gyapjas lelkű Olvasóim!

Ha már elnyíltak a lóvirágok, ha már lejárt a RaffaelLÓ szavatossági ideje, ha már nincs kedvünk piciny plüsspuliszkámnak szólítani a kigülüzött vagy jelenlegi párunkat, de azért szeretnénk kedveskedni neki, és legfőképp romantikus hódoLÓ színben tüntetni fel magunkat, akkor kérjük fel egy „kanca keringőre”!

A kanca keringőhöz mindenekelőtt egy négyzetrácsos padlófelületre van szükségünk és természetesen valami kellemes zenebonára. A lényeg, hogy egy tetszőlegesen kiválasztott négyzet alakú járólapból elindulva lólépésben haladjunk az általunk választott irányba. A kanca keringőt elméletben is könnyű elsajátítani, de a gyakorlatban is gyors sikerélményt érhetünk el vele. Egy külső szemlélő számára első pillanattól úgy tűnhet, mintha tudnánk táncolni… Még egy magamfajta négyballábas páratlanujjú plüsspatás is képes semmi perc alatt bárkit megtéveszteni.

Szabad egy kanca keringőre?

LászLó 

HellóBonzsúrSziáú!

Névnapja alkalmából ma szeretnénk felköszönteni „jóságos tervezőnket”, kedvenc adminisztrátorunkat és névadónkat, ETTIT!

Gerzson: „Köszönöm Ettinek, hogy meglátta a plüssömbe varrt tehetséget. Hogy folyamatosan bátorított a plüssblog elindítására. Sőt, még most is meg van róla győződve, hogy az egészséges életmód nélkülözhetetlen eleme „minden napra egy Etti mese”. Köszönöm, hogy a rengeteg adminisztrációs feladat mellett időt szakít arra, hogy megfoltozza a Tanári-szigeteken szétcincált lelkem, és hogy kijavítja Muffin és LászLó helyesírási hibáit. Ezekre egyedül már nem lennék képes…”

Muffin: „Kösz, Etti, hogy bemutatsz minden barátnődnek. Köszönöm, hogy valódi plüssgruppiként csápolsz a koncertjeimen az első sorban. (Legközelebb elég lesz a másodikból is…) És hát, mit is mondhatnék még: Ettike-tike-tike, Ettike lány, estére legyen a babám!”

LászLó: „Örülök, hogy az Etti mese révén nemcsak plüssbarátokra, de egy rokonlélekre is találtam, az én drága gyapjas lelkű Ettim személyében! Köszönöm a romantikus közös sörényeregetést! Ígérem, hogy igyekszem mindig négy lábbal a földön állni, hogy Neked eggyel se kelljen!”

Bolyhos névnapot kívánunk minden Ettinek!

Gerzson, Muffin, LászLó

Bonzsúr!

A történtek után talán most úgy tűnhet, hogy a tűzzel játszom, de szó sincs hazárdírozásról! Csak ismét begyújtom Gerzson Rezsóját!

Ma igazi barkácsételt készítünk: gyalulunk, darálunk, akinek kedve van, fűrészelhet is…

A menü: Tökelütött főzelék lapított fasírtlabdákkal!

Kezdésként válasszunk egy olyan tököt, ami már annyira kiütötte magát, hogy fel sem tűnik neki, ha apró darabokra gyaluljuk. Kis zsiradékon üvegszilánkosra fonnyasztunk egy reszelt vöröshagymát, meghintjük késhegynyi piros porral, és ráhalmozzuk a szétgyalázott, megsózott tököt. Fedő alatt olyan puhára pároljuk, mint egy ma született teddy maci. Az ecettel és kaporral ízesített tökelütött főzelékünket végül tejfölből és fehér porból készült habarccsal sűrűsítjük.

De mit ér a tökelütött főzelék lapított fasírtlabdák nélkül?

Ez utóbbihoz feltrancsírozunk kb. fél kiló húst. Agresszívabb konyhatündérek előnyben! A húst két egész tojással, két vízben szottyosra áztatott zsemlével (ehhez segítségül hívhatjuk házi mosómedvénket), olajon pirított hagymával, sóval, borssal, morzsával addig győzködjük, míg hajlandóak csoportmunkában együttműködni. Az így kapott masszából labdákat gyúrunk, de mielőtt forró olajban kisütnénk őket, valamennyire egyesével ráülünk. Így könnyebben átsülnek, és nem gurulnak le a főzelékről!

Jó étvágyat!

(Egyébként ez az egyik kedvenc ételem! A tavalyi Halloween partin is tökfőzeléknek öltöztem fasírtpogácsával!)

Gerzson 

Sziáú! 

Mai bejegyzésemben egy eddig szőnyeg alá söpört, fontos, ámde kissé kényes témát szeretnék feszegetni. Az apropót a Budapesti Bábszínházban tett látogatásom adta.

A báb…

A báb egy olyan „plüss”, aki határozott idejű, bejelentett állással, reflektorfényben zajló, pörgős életvitellel, némi művészi hajlammal és zsinórokkal, esetleg fogantyúval, rosszabb esetben fenék tájon nagy lyukkal rendelkezik. Vagyis egy olyan „plüss”, aki természetesnek egyáltalán nem mondható „szervi beavatkozások” fejében feláldozta magát a művészet oltárán. (Egy plüsszenész ilyet sose tenne… Maximum tartós elemre váltana.)

Mi, plüssállatok félelemmel vegyes tisztelettel tekintünk báb rokonainkra. Egyrészt csodáljuk és irigyeljük őket, hiszen az életük roppant különleges, teli csillogással és sikerrel. Estéről estére lehetőségük van egy-egy szerepbe bújni, átlényegülni egy egészen más karakterré… De mindezt úgy, hogy közben egy ember rángatja őket madzagon… vagy mozgatja őket a testükből kiálló fogantyúk segítségével… vagy… Jáááj! Még belegondolni is rémes! Én biztos nem örülnék neki, sőt valószínűleg az egyéniségemet sem tudnám megtartani, ha valaki egy lyukat vágna odalent a plüssömbe, és… Pfuj!   

Persze biztos van az a pénz, amiért jó bábnak lenni! És az sem lehet utolsó élmény, amikor a vendégek az előadás után sorban állnak, hogy autogramot kérjenek és fotózkodjanak a szereplőkkel. Mint ahogy én is tettem A Nap és a Hold meséi című, afrikai történeteken alapuló bábelőadás után. 

                      A sunyi leopárd és a kis gepárdkölykök gyűrűjében.

                                     A huncut bozótpatkánnyal pacsizva.

Muffin

Bonzsúr!

Drága Olvasóim! Ez a nap is eljött! Ma semmi olyan említésre méltó dolog nem történt velem, amit bejegyezhetnék…

Lehet, hogy kiégtem?

Gerzson

Bonzsúr!

Nem bírom tovább a plüssömben tartani!

Mindent bevallok!

Gerzson

Sziáú!

Aki ilyen jó időben a négy fal között marad, az vagy hülye vagy… plüss. Én azonban nem tartozom azon pályatársaim közé, akik naphosszat a rekamié tetején gubbasztanak a szoba egy pontját szuggerálva, és rosszabb esetben nemcsak a port, hanem egy ’I love you’ feliratú plüss szívet is szorongatnak. 

Bizony ki kell használni az életet! Mind a kilencet! Úgyhogy ma sem ültem a plüssömön, inkább elmentem a Mika Tivadar Mulatóba, ahol most rendezték meg a DesignPlacc nevezetű művészpiacot! Hát igen, a magamfajta művészek már csak ilyen piacra járnak!

Máshol nem juthatnék hozzá a minden háztartásból nélkülözhetetlen, neonzöld szőrszemhez:

De lehet itt vásárolni cipzárszájú robotembert:

És habzóbort is:

Muffin