Bonzsúr!

Kezdem sejteni, hogy mit érezhetnek azok a nők, akiknek letörik a szépen manikűrözött körmük… Ma délután ugyanis egy hirtelen mozdulatnak köszönhetően elpattant a cérnaszál az egyik szárnyamon.

De természetesen én ilyen apró háztartási balesetekre is fel vagyok szerelkezve!

Gerzson 

Helló!

Kihasználva az időjárás kínálta lehetőségeket ma délután kedvenc adminisztrátorunkkal sörényt eregettünk a szabadban…

LászLó 

Sziáú!

Ma egy különleges kísérlet részesei lesztek, kedvenc Olvasóim! Hipnotizálni foglak Benneteket!

Nézzetek mélyen a gülümbe, és mondjátok utánam:

Szeretem az Etti mesét! Minden nap elolvasom és lájkolom a plüssök bejegyzéseit. Muffin a kedvencem! A nyilvánosság előtt is felvállalom, hogy egy plüssblog rajongója vagyok. Minden barátomnak és ismerősömnek elküldöm az Etti mese linkjét, valamint többször is megosztom a blogbejegyzéseket. Igyekszem aktív kapcsolatot ápolni a plüssökkel, és komment formájában naponta többször is tudatni velük véleményemet, észrevételeimet, dicséreteimet. Muffin a legsármosabb és a legtehetségesebb jazzdorombos plüssmacska az egész plüssuniverzumban…

Muffin

Helló!

Ez itt nem egy fizetett hirdetés, hanem legújabb programajánLÓm a Marczipán téri M(uffin?) Galériából.

Azt hiszem, erre mondják azt, hogy jó időben vagyok a jó helyen. Amióta státuszba helyezték a plüssöm, ez már a második olyan kiállítás, ami közel áll gyapjas lelkemhez.

Aktuális tárlatunkban nagy képzelőerővel megáldott Illusztrátor Pajtásaink képeit állítottuk ki, melyekhez saját házi kedvenceik álltak/ültek/feküdtek modellt. Sajnos egyik alkotó fantáziájában sem poroszkál hozzám hasonló páratlanujjú plüsspatás, de láthatjátok a répaszeletelés szakirodalmát bújó nyúlaput, a hétfejű ernyőlényeket, a plafonon függeszkedő papírmakikat, sőt, betekintést nyerhettek egy medvepár szuterén lakásába is. Csak azt nem értem, hogy mit keres a vitrinben egy szövetfarkas? Remélem, nem sokat! Máris konkurenciám akadt volna?

LászLó 

Bonzsúr!

Ma végre elérkeztünk annak a kötelező olvasmánynak a tárgyalásáig, melynek híre még a Tanári-szigeteken élő, a kultúra ellen mp3 lejátszóval védekező fiókáimat sem tudta kikerülni.

Shakespeare „DiCaprio és Júlia” című drámájáról van szó. A történetet mindenki ismeri… Az is, aki nem olvasta… Illetve az kicsit máshogy… De ettől olyan szépek és emlékezetesek a napok itt a Tanári-szigeteken, hiszen minden évfolyam hozzátesz valamit az eredeti műhöz.

Ma például azt csiripelte valamelyik fiókám, hogy „DiCaprio” és Júlia az interneten ismerkedtek meg… Ez van, ha túl sok Etti mesét olvasnak a gyerekek…

Gerzson

Sziáú!

A tegnap estét leginkább az óriási hőmérséklet- és hangulatváltozás jellemezte Zalaegérzugon. A szél átfújt egy szál szőrmebundámon (nem vagyok híve a réteges öltözködésnek), és gyakorlatilag teljesen plüssig áztam. Még az „Irie Muffin” koncert is elmaradt… A sörsátorra viszont kiakaszthatták a „túlcsordult” táblát, mert már annyi hely sem volt, hogy leejthessek egy szőrszálat.

Így hát, volt mit bepótolni a mai nap folyamán. Íme a zanzásított, fotókkal illusztrált harmadik nap:   

Zalaegérzug! Jövőre találkozunk!

Muffin

Sziáú!

Még csak második napja vagyok Zalaegérzugon, de már most eleget láttam ahhoz, hogy kijelentsem: szeretem ezt a várost! A levegő friss, az emberek kedvesek (biztos több oxigén jut az agyukba), a hangulat remek! Költözzön mindenki Egérzugba!

Miután tegnap este megérkeztem, igyekeztem asszimilálódni, észrevétlenül beleolvadni a város lakóinak hirtelen felpezsdült életébe. Mondanom se kell, hogy ez nem sikerült maradéktalanul. Még a fesztivál nagy, hömpölygő embertömegében is feltűnést keltett a plüssöm. Nem értem, hogy miért… Hát, vidéken nem szoktak sört inni a plüssállatok???

Amúgy plüssdiszkriminációnak nyoma sem volt. Az emberek mosolyogtak, lefényképeztek, megsimogattak(?), de legalább sört is kaptam. Ez már lassan kimeríti a plüssprostitúció fogalmát… 

De hát a lényeg – legalábbis egy magamfajta varrtfülű jazzdorombos számára –, hogy kiszabott jó koncerteken voltam! A legnagyobb hatást ezúttal a Mocsok 1 Kölykök tették rám, ahogy az az alábbi lesifotón, és ma reggeltől minden újságosstandon látható. Nincs magyarázat… Vagy legalábbis nem emlékszem rá…

Folyt. köv.!

Mocsok 1 Muffin 

Sziáú!

Félretettem az előítéleteimet a plüss üléshuzatokkal szemben, és ma délután távolsági buszra szálltam, hogy leutazzak Zalaegérzugba.

Három órás, kellemesen fullasztó és szőrszál összetapasztó utazásomnak a „plüssmacska a forró bádogbuszon” alcímet adnám arra az esetre, ha egyszer valaki életrajzi filmet forgatna a plüssömről. Három óra levegő nélkül! Csoda, hogy vattát köpök?

A következő három napban az egérzugi fesztiválról fogok tudósítani, amelyen nem csak mint fellépő dorombművész veszek részt. Feltett szándékom, hogy lazítok a cérnaszálaimon. Ideje kicsit leamortizálni a plüssöm! Ilyen melegben amúgy is jól csúszik a Muffinra a sör!

Készülj, Egérzug, jövök!

Muffin 

Kedves Olvasók!

Pöttyös Fanni vagyok, plüssterapeuta, vattaturkász és az Etti mese „Pöttyös Fanni megmondja” című rovatának főszerkesztője.

Itt publikált cikkeimben aktuális és örökzöld, mindenkit – de főleg a női olvasókat – foglalkoztató témákat boncolgatok.

Pamutnőnek lenni az egyik legstrapásabb dolog a világon. Feszes program a nap 24 órájában.

Egy pamutnőnek már korán reggel bájosnak, aranyosnak és kedvesnek kell lennie. Ez még azoknak is megerőltető, akiknek gyárilag hímzett mosoly van az arcán.

A nap nagy részében aztán a munkahelyen kell megfelelnünk, ahol a nagy ráhajtás ellenére is mindig ügyeljünk arra, hogy bájosak, aranyosak és kedvesek legyünk! Ez pamutnőként különösen nehéz, hiszen nap mint nap meg kell vívni a küzdelmet azokkal a felettesekkel, akik szerint csak vatta van az agyunk helyén… A délutáni bevásárlást követően indulhat az önként és dudorászva vállalt második műszak otthon. Hiszen mi, nők adunk tartást a háznak: főzünk, mosogatunk, mosunk, vasalunk… És persze mindezt bájosan, aranyosan és kedvesen tesszük…

Aztán a nap végén – ha még nem szakadt el a cérnánk – jöhet a kikapcsolódás, egy kis kézimunka, avagy kilyukadt, foszlásnak indult párkapcsolatunk megfoltozása. Bájosan, aranyosan, kedvesen…

Pöttyös Fanni

Sziáú!

Ma minden idők egyik legkompromittálóbb fotóját tárom a nyilvánosság elé:

Van magyarázat!

Gerzson épp a plüssömet masszírozza, ugyanis reggelre teljesen becsomósodott a vattám deréktájon. Mintha minden mozdulatnál egy nagylyukú, tompa hegyű tűt szúrnának a plüssömbe. Lehet, hogy már a hétvégi frontot érzem? Jóságos Cirmos! Olyan leszek, mint megboldogult Irmus üknagymamám, akit minden időjárás változás előtt szőrszálhasogató fejfájás kínzott. (Ráadásul szegénykének egész életében egy ízléstelen virágos szalmakalap volt a fejére varrva… Attól az én fejem is fájt volna…)

Az is lehet, hogy csak elfeküdtem a derekam. Az utóbbi napokban nagyon rosszul aludtam. Tegnap például azt álmodtam, hogy „tetszik” gombok lógtak a plüssömről, és a villamoson egy tolvaj levágta őket. Apropó! Ma reggel arra ébredtünk, hogy egy becsületes megtaláló az összes „tetszik” gombunkat visszaszolgáltatta. Ezúton is köszönjük! Használjátok egészséggel őket, kedvenc Olvasóim!

Remélem, Gerzson talpmasszázsa csodát tesz, és hétvégére visszanyerem a régi formám! Muszáj lesz, mert leutazom vidékre egy fesztiválra. Nem okozhatok csalódást a rajongóimnak! És fájós derékkal én sem tudok felhőtlenül szórakozni…

Muffin 

Helló!

Hihetetlen, hogy még engem – egy hivatásos fehér lovat – is mennyire el tudnak sodorni az összekuszált hétköznapok! Az utóbbi hónapokban csak arra koncentráltam, hogy megtaláljam a helyem a plüss munkaerőpiacon. És közben elfeledkeztem az egyik legfontosabb „hivatásomról”: hogy romantikával töltsem csordultig érzékeny báránylelketek.

Van mit bevasalnotok a plüssömön!

Nos, kezdjük mindjárt egy szezonális praktikával!

EPERCEK.

Ez a kúra mindössze napi néhány percet vesz igénybe, és nem kell hozzá más, csak pár szem zamatos, piros eper, egy kevéske cukrozott, lófehér hab és persze lóétvágy.

Az egyik legromantikusabb finomság, amit ismerek. Még a szőrös szívűeket is azonnal elcsábítja! Mindenki megérdemel napi néhány epercet! … Kivéve, aki allergiás az epermagra. Az ő esetében semmilyen romantikus hatása nincs a kúrának…

LászLó

Sziáú!

Senki és semmi sincs biztonságban, kedvenc Olvasóim! Még egy plüssállat sem! Sőt, tovább megyek: még egy plüssállat blogja sem!

Mit szóltok hozzá, hogy napok óta egy besurranó tolvaj ólálkodik az Etti mese körül? Egyszerűen nem tudjuk fülön csípni, pedig felváltva őrizzük a blogot. A bejegyzéseinkhez hozzá sem nyúl. A képeinket is érintetlenül hagyja… Csak a „Tetszik” gombjainkat viszi el… Rejtély… Reggelre már csak hűlt helyét találjuk kedvenc gombunknak.

Tudom, hogy Ti valamennyien ma született plüssbárányok vagytok! Nem is áll szándékomban meggyanúsítani Titeket. Inkább a segítségeteket szeretném kérni abban, hogyha bárki bármit tud az eltűnt „Tetszik” gombjainkról, kérjük, jelezze!

Nagyon fontos lenne, hogy visszakapjuk őket, hiszen ezek hiányában fogalmunk sincs arról, hogy egyáltalán tetszik-e Nektek, amit csinálunk, vagy érdeklődés hiányában boldogan élhetünk, amíg szét nem foszlunk…

A becsületes megtalálónak felajánlunk egy másik gombot. (Például a kis kék madarasat, azt semmire sem használjuk.)

Muffin 

Gerzson

Bonzsúr!

Egy pedagólya szőrös szíve is elnehezül, amikor kedvenc fiókáival utoljára bandukol a Tanári-szigeteken… 

Ilyenkor eszembe jutnak a szép emlékek. Például amikor évekkel ezelőtt először csodálkoztak rá a plüssömre a 26-os teremben. Vagy amikor az alagsorban diafilmen vetítettem le nekik a kötelezőket, hogy az is tudja, miről van szó, aki nem olvasta el a művet. Azt se felejtem el, amikor egy irodalomórán kajaszag csapta meg a csőröm, mert a hátsó sorban hagymát dinszteltek egy alkalmi rezsón… Hányszor táncoltak a cérnaszálaimon! Mégis ők voltak a kedvenc fiókáim…  

Remélem, megállják majd a helyüket a nagy plüssuniverzumban!

Gerzson 

Sziáú!

Ma nem lógattam a tappancsom. Átdoromboltam az egész napot.

Jóságos Cirmos! Lehet, hogy munkamániás vagyok?!

Muszáj lesz jobban odafigyelnem a plüssömre, és több időt szakítanom a… döglésre!

Jó éjszakát!

Muffin

Bonzsúr!

Drága Olvasóim, büszke vagyok a plüssömre! Úgy gondolom, hogy legutóbbi képfejtvényemmel igazán nagy fejtömést okoztam Önöknek. A találgatást pedig ezennel… lezárom!

Több érdekes megfejtés is érkezett a hosszú hétvége folyamán. A teljesség igénye nélkül: gólyláblógató; gólyahír; gólyahírnök szabadlábon; Jóska, levelet hozott a gólya!; BevásárLÓlistás lábLÓgatás!; Tavaszi Gerzsongás! A többit itt találjátok, érdemes elolvasni őket!

Azt kell mondjam, félelmetes asszociációs képességgel megáldott plüsstehetségek vagytok! :-)

A helyes megfejtéshez sokáig Annamária állt a legközelebb „lábjegyzet :))” megoldásával. Viszont a tökéletes választ Nagy Zsolt küldte be, ez pedig nem más, mint a GÓLYALÁBJEGYZET!!! Igaz, Zsolt furmányos módon jutott hozzá a helyes megoldáshoz. Egy általam véletlenül nyitva hagyott kiskapun keresztül találta meg... De hát, Tőle sem sajnáljuk a díjat, amit most a helyzetre való tekintettel megosztunk közte és Annamária között:

Kívánjuk, hogy ők is legyenek milliomosok!!!

…

Nem szeretném elkelepelni, de a közeljövőben megújult „nyereménnyel” igyekszünk kedveskedni képfejtvényünk győztesei számára. Úgy látjuk ugyanis, hogy az utóbbi időben nagyon sok milliomost avattunk itt a blogon, és ha így folytatjuk, előbb-utóbb adóellenőrök is lájkolni fogják az Etti mesét…

Gerzson

Helló!

Drága gyapjas lelkű Olvasóim! Május elsején, a munka ünnepén van szerencsém bejegyezni, hogy ismét plüssmunkavállaló lettem.

Éljen, éljen május elseje! Na meg én!

A Marczipán Téri Művelődési Központban valóban nem cukorbajos emberek dolgoznak. Muffint például annyira szeretik, hogy az ő ajánlására felvették a plüssöm egy részmunkaidős állásba.

Tádám! Az M Galéria programajánLÓjának bejegyzését olvassátok! Az még egyelőre titkosított információ előttem, hogy minek a rövidítése az „M”. Talán marcipán? Mézes puszedli? Medvecukor? Vagy MUFFIN? …

A munkaköri leírásom szerint a programajánlók írása mellett nekem kell gülüvel tartanom a kiállított alkotásokat nyitvatartási időben. Ez nem lesz nehéz. Ritkán szoktam lehunyni a gülüimet.

Az első melóm mindjárt egy felettébb különleges és gyapjas lelkemhez közelálló tárlat. Plafonon tekergő papírtáncosnőket, egy harmonikaházat, húzogatható-nyitogatható festményeket, mesekönyvekből elkószált illusztrációkat kell felügyelnem Makhult Gabi Mesebolt című kiállításán. Az én kedvencem a családi fotóalbum, amely Gabiék hétköznapjaiból rögzített olyan átlagos pillanatokat, mint amikor például az egész pereputty egy nagy griffmadár hátán indult útnak, vagy amikor a kis Sári a konyhaasztalon állt egy tányér halastóban… A többit a saját gülüitekkel is megnézhetitek még holnap, azaz május 2-án, ha meglátogattok engem a Marczipán Téri Művelődési Központban!*

LászLó

*Cím: Marczibányi Téri Művelődési Központ

1022 Budapest, Marczibányi tér 5/a

Sziáú!

A mai bejegyzésemet elsősorban azoknak a hasonszőrös férfitársaimnak ajánlom, akik magányosan töltik a hosszú hétvégét. Ha valaki, hát én tudom, milyen érzés az, amikor nincs,

aki hozzádörgölőzne puha plüssünkhöz,

aki érzéki puszit nyomna szőrös nyakunkba,

aki pödörgetné elkanászodott bajszunkat,

aki beletúrna sűrű hátszőrzetünkbe,

akivel mancs a mancsban andaloghatnánk a belváros macskaköves utcáin,

akivel nagyokat vitatkozhatnánk a plüssuniverzum szőrszálhasogató dolgain...

Kedves sorstársaim, ha úgy érzitek, hogy mindez hiányzik az életetekből, akkor a Pipi téren a helyetek!

Mert a Pipi téren bármi megtörténhet! Ilyen szép időben még az is előfordulhat, hogy összeakadtok álmaitok pipijével, akarom mondani plüssnőjével, aki csak arra vár, hogy bő olajban kirántson nektek egy kiló pontyot és/vagy pintyet, amit aztán közösen elcsipegettek egy Bud Spencer film közben.

Mondom, a Pipi téren bármi megtörténhet!

Muffin

Bonzsúr!

Most, hogy itt a hosszú hétvége, és mindannyian lazíthatunk egy kicsit a cérnaszálainkon, mit szólnának egy jó kis képfejtvényhez?

Tudom, hogy imádják, ezért inkább lefutottam Önök helyett is az udvariassági köröket (huhh), megelőlegeztem a plüssömbe vetett bizalmukat, és így már nyugodt lelkiismerettel, valamint ezzel a feladvánnyal kötözöm le gondolataikat a hosszú hétvége hátralévő napjaiban.

Na, erre írjanak valamit! De valami mókás, érdekes vagy legalábbis helyes megoldást! Postaládánk továbbra is nyitva áll itt a blogon és a fészekbúkon is!

Jó fejtömést!

Gerzson 

Bonzsúr!

Szeretem a hosszú kávét.

Szeretem a hosszúnyakú, hosszúlábú gólyalányokat.

Szeretem a hosszú Tolsztoj regényeket.

Szeretem a hosszúmetéltet parajszósszal.

Mi tagadás, a hosszúlépést is szeretem…

De amit ezeknél is jobban szeretek, az a HOSSZÚ HÉTVÉGE!!!

Mert ilyenkor még több időm van:

hosszú kávét szürcsölni,

hosszúnyakú, hosszúlábú gólyalányokat bámulni,

hosszú Tolsztoj regényeket olvasni,

hosszúmetéltet enni parajszósszal,

és mi tagadás, hosszakat lépni… :-)

Gerzson 

Sziáú!

Úgy érzem, ideje mancsomba venni LászLó sorsának alakítását. Kedves gyapjas lelkű barátunkat az utóbbi időben elkerülték a zsírfoltos állások, aminek köszönhetően kissé megvásott a kedélyállapota.

Nem értek egyet azzal a mondással, hogy „nagy a feje, búsuljon a plüssló”. LászLót mindannyian úgy szeretjük, ha mosolyog. Ennek érdekében pedig hajlandó vagyok bevetni ellenállhatatlanul sármos tekintetemet és kiterjedt kapcsolatrendszeremet is. Jó, nem bánom! Hadd kapaszkodjon fel szegény pára kócosra kefélt, szőrös hátamon!

A Marczipán Téri Művelődési Központban már eddig is a mancsomból ettek. (Hiába, egy plüssmágnes vagyok, ami vonzza a közönséget!) Az eddigi tapasztalataim szerint abszolút plüssbarát a helyszín, a vezetőség tagjai is plüss szimpatizánsok. … És ha már itt tartunk, én is szimpatizálok az egyik ott dolgozó hölgyeménnyel. Eszterrel, aki nem plüss. Más rosszat nem tudok róla mondani. Ma sem bírtam róla levenni a gülümet, miközben épp LászLó plüssét próbáltam bedorombolni egy félállásba.

Ahogy rám néz azzal a két huncut szemével… Még azt se bánom, hogy nem gülü! Megígértem neki, hogyha most segít, én még a csillagokat is ledorombolom neki az égről!  

Muffin

Helló!

Mióta páros patával repültem a kávézóból, ahol a hónap foltozójaként sikerült maradandót alkotnom a vendégek ruházatán, nem volt komolyabb melóm. Kezdem megtapasztalni, hogy manapság szinte esély sincs álláshoz jutni a munkaerőpiacon, ha nem vagy valakinek a plüsse. Jó példa rá az új TV Maci… De nem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy más gülüjében a szöszt is meglátom, a sajátomban meg a madzagot sem veszem észre, mivelhogy most én is „valakinek a plüsse” lettem. 

Muffin már egy jó ideje szoros kapcsolatot ápol a Marczipán Téri Művelődési Központtal, és a fejébe vette, hogy szerez nekem ott egy állást. Azt mondta, tudja, kinek kell dorombolni… Persze az ilyet nem lehet elhamarkodni. Húsvét táján mint önkéntes már segédkeztem a naposcsibék (k)öltögetésében. Ma megint „éppen” arra jártam, és gondoltam benézek egy kicsit, hadd lássák a plüssöm. Szerintem nekemvaLÓ lenne ez a hely! Szóval most szép lassan poroszkálok a cél felé. Először csak az egyik patámat teszem be, aztán a másikat, majd a harmadikat, végül a negyediket és akkor már nem lesz az a szabászolló, amivel ki tudnának engem onnan vágni! 

Az alábbi fotók ma délután a Művelődési Központ előtt készültek. Kíváncsi vagyok, hogy felfedezitek-e az apró különbséget a két kép között! :-)

LászLó

Bonzsúr!

Ahogy ígértem, drága Olvasóim, íme a beszámoló a TeszVesz blogger verseny díjátadójáról.

Mindjárt azzal kezdeném, hogy amióta vatta van a fejemben, még soha nem nyertem semmit. De tényleg! Emlékszem, amikor kis Gerzson koromban leitattam a plüssegereket, mert az én nevemet nem sorsolták ki a tombolán. Csak egy zsákbamacskával tudtak megvigasztalni. Erről még nem is meséltem Muffinnak…

Már csak ezért is hihetetlen, hogy végre nyertem! Ráadásul egy szakértő zsűri ítélte nekem a fődíjat, ami lássuk be, nem semmi! Komoly, többemeletes-üvegablakos irodában dolgozó emberekről beszélünk, akik egy plüssgólya bejegyzését tartották a legjobbnak! Tudják Önök, hogy ez mit jelent? Ez bizony a plüss esélyegyenlőség megnyilvánulásának egy soha nem tapasztalt példája. Ezzel a díjjal most az egész plüssnemzedék számára szavaztak bizalmat! Köszönjük!

A díjátadásra tegnap délután került sor a már említett többemeletes, üvegablakos irodaépületben. Egy kedves, első látásra is plüssbarát delegáció fogadott bennünket. Ja, merthogy nem egyedül mentem! Muffin és LászLó is elkísértek, hiszen tagadhatatlan, hogy nagy szerepet játszottak ebben a projektben. Sőt, kedvenc adminisztrátorunkat is magunkkal vittük, hisz nem sajnáljuk tőle a dicsőség reflektorfényének mesterséges sugarát… amennyiben bájosan képviseli érdekeinket, és elintézi helyettünk a papírmunkát. 

Az elismerő szárnyveregetés/mancsfogás/patarázás után aztán birtokba vettem a nyereményem. Nagyon örültem neki. Sose lehet tudni, hogy mikor lesz szükség otthon egy ilyen masszív kartondobozra! Még garancia is van rá!

A díjátadó végül egy kellemes társalgásba torkollt. A TeszVesz munkatársai valószínűleg évek óta nem beszélgettek plüssállatokkal, mert hirtelen rengeteg, olykor vattáig hatoló kérdést tettek fel gyors egymásutánban. Miközben Muffin folyamatosan és látványosan TeszVesz Tündével gülüzött, szó esett a régi, molyette emlékeinkről, a mindennapjainkról, a jövőbeli terveinkről és természetesen néhány kulisszatitkot is elárultunk arról, hogy hogyan írnak blogot a plüssállatok.  

Még egyszer köszönjük az elismerést! Plüss barátaimnak pedig ezúton üzenem, hogy bármily meglepő, élnek még olyan emberek széles e plüssuniverzumban, akiknek számít egy plüss véleménye!!! Becsüljük meg ezt!

Gerzson

Ui.: A kartondoboz is tetszik, de a benne lévő kis piros kütyüvel végképp levettetek a gólyalábamról! Köszönöm! 

Bonzsúr!

Kérem, csípjék meg a plüssöm!

Még mindig nem tudom elhinni, pedig itt van előttem ez az… izé. Egyszerűen nem tudom róla levenni a gülüimet. Még a méretem is pont eltalálták! Mégiscsak jó plüssnek lenni ebben az országban!

Drága Olvasóim, fődíjat nyerni… kiszabott jó érzés!

Holnap beszámoló az ünnepélyes átadásról!

Gerzson