Sziáú!

A rekkenő napsütés, egy zajérzékeny, dolgozatok fölött fejét lóbáló lakótárs és egy elhanyagolt fémbizgentyű elég indok volt ahhoz, hogy ma délután kiköltöztessem a plüssöm a zöldbe.

A Városligetben gyakorolni tök állat! Ahogy a természet lágy ölében dorombolok, egyfajta spirituális érzés kerít hatalmába… Mintha összefércelődne a plüssöm fű-fa-virággal. (Csak szeretném…)

Persze a közönség rémes! Dilettánsok! Egyfolytában mászkálnak… Mosolyognak, lefotóznak, de a következő refrént már nem várják meg. Úgy tűnik, a Ligetben csak a kacsák értenek a jó macskazenéhez. Szépen, érkezési sorrendben helyet foglaltak a tavon… Igazi Woodstock hangulat!

Kedvenc Olvasóim, hol vagytok Ti ilyenkor?

Muffin

Bonzsúr!

Teljesen eseménytelen, „holvanmégahétvége” napon vagyok túl, kedves Olvasóim. Most is épp a konyhában teszek-veszek, amiről eszembe jut, hogy… mekkora egy palimadár vagyok!!! Hiszen még javában tart a kampányidőszak, én meg most is a GR (értsd: Gerzson Rezsója) menza menüjével bíbelődök!

Kedves Etti mese Olvasók, titkos rajongóim, felvállaltan plüssbarát és suttyomban plüssblogot böngésző potenciális szavazóim!

Néhány nappal ezelőtt írt, Plüss vs. Nintendo, avagy mivel játsszon a gyerek? című blogbejegyzésemet beneveztem a TeszVesz blogger versenyébe. Tudomásom szerint én vagyok az egyetlen plüssgólya, aki a versenyen indul. Ráadásul egy igencsak plüsshözálló témában!

"A Nintendo ideje lejárt! Plüssállatot minden gyermeknek!!!"

Amennyiben teljes jogú szavazópolgárok és/vagy -plüssök vagytok, kérlek benneteket, hogy az alábbi linkre kattintva támogassatok egy szavazattal!

http://www.teszvesz.hu/bloggerverseny/?activepanel=competitors&comp_blog_id=4961

(Egy IP címről 24 órán belül csak egyszer lehet szavazni! Vagyis március 25-ig még többször is leadhatjátok voksaitokat!)

Köszönöm!

Gerzson

Helló!

Hát, ezt is megértük! Öt hónap után végre előléptettek a kávézóban. A tányérnyaló korszaknak vége! Próbaidős felszolgáló lettem!

Szóval mit hozhatok Önöknek, drága gyapjas lelkű Olvasóim? Bármit kérhetnek, csak lehetőleg kávét ne! Hónapokig töröltem szárazra a csészéket, de amióta előléptettek, végleg eltörlöm őket a föld színéről. Ma összesen hatot küldtem a másvilágra. Remélem, földöntúli boldogság járja át szilánkosra zúzott darabjaikat, és lelkük megnyugszik a mennyei kiskanalak csilingelő harmóniájában. Ámen.

Plüss patán porcelán poharat egyensúlyozni… phüj, de nehéz! Rágondolni is rossz, mi lett volna, ha magamat is leöntöm a fekete levessel! Úgy néztem volna ki, mint egy plüsstehén! Így csak néhány törzsvendéget vesztettünk el…

Lehet, hogy ideje új meló után néznem…

LászLó 

Sziáú!

Nem könnyű a jazzdorombos plüssmacskák élete… Megint itt van egy hétvége, amikor nincs fellépésem, és kénytelen vagyok semmit tenni. Csoda, ha ebben a kellemes napsütésben egész nap fényterápiálok?

Muffin 

Bonzsúr!

A válasz egyértelmű: plüssel! Egy plüssblog társszerzője csőréből ez – úgy gondolom – hitelesen hangzik! (De ha szükséges, közjegyző jelenlétében is szívesen bepötyögöm szerény meggyőződésemet.)

Igen, Önök most valóban egy plüssgólya véleményét olvassák gyermeknevelés témakörben, és ha azt gondolják, hogy ez már abszurd… hát, tulajdonképpen igazuk van. Viszont  higgyék el, mint középiskolai magyartanárként foglalkoztatott plüssállat nemcsak hogy érintett vagyok a témában, de nap mint nap megfogalmazódik bennem a kérdés:

Vajon milyen gyerekszobája volt a mai tarkahajú, lógó fülcimpájú ifjúságnak?

Ne gondolják, hogy mindent rá lehet kenni Barbie-ra! A csajnak tényleg haj van a füle mögött, de attól még igazán nem tehet róla, hogy a magasságos Mattel nemcsak hogy kisminkelte, de olyan formás idomokkal áldotta meg (1. ábra), aminek láttán a kislányok zöme inkább nem kér repetát az omlósz csirkehúsból. 

Akkor a legó lehet a ludas? Legója minden gyereknek van. A szárnyamat merném rá tenni, hogy a világ gyerekszobáinak 98 százalékában megbújik legalább egy (ha nem kétszáz) olyan alkatrész, amivel kompatibilis a szóban forgó építőjáték. Bár ezzel szerintem nincs is különösebb probléma, hiszen a legózás jó hatással van a gyermek alkotókészségére, kreativitására, térlátására, és nem utolsó sorban a frizuraválasztására is…

Fordítsák ki a plüssöm, de szerintem az már nincs rendjén, hogy manapság egyre több monitorfejű, joystick-kezű gyerek születik. Értem én, hogy rohamosan fejlődik a technika, de miért nem hagyjuk, hogy a kiskorúak iskolai keretek között ismerkedjenek a számítógép és az internet nyújtotta hasznos lehetőségekkel. Tapasztalatból tudom, hogy bizonyos videójátékok pszichológiailag is károsak és veszélyesek lehetnek, sőt, agresszióhoz vezethetnek (2. ábra). 

Az igazán plüssbevágó kérdés számomra mégis az, hogy: a fent említett ifjúság gyerekszobájában vajon laktak-e plüssállatok? Nem elfogultságból kérdezem ezt. Tudományos kutatások eredményei támasztják alá, hogy a plüssök központi szerepet játszanak a gyermek egészséges lelki fejlődésében.

Mi, plüssök szeretjük a gyerekeket…(3. ábra) Főleg 2 éves koruk után, amikor már nem kell attól tartanunk, hogy a szájukba vesznek, és finom szőrménk áldozatul esik a nyálelválasztás – aszályosnak cseppet sem mondható – folyamatának. 

Mi vagyunk a gyerekszoba legaranyosabb, legpuhább és legszőrösebb lakói. (Az apukákat most egy pillanatra hagyjuk figyelmen kívül!) Jó hozzánk bújni, jó minket simogatni, jó velünk együtt aludni. Próbálják ki ugyanezt a Nintendóval, meg fogják érteni, miről beszélek!

Mi, plüssök a gyermek lelki társai vagyunk. Észrevétlenül fejlesztjük kommunikációs és szociális képességeit: velünk mindent megbeszélhet, kitűnően tudunk hallgatni, ha kell. Mi mindig ott vagyunk, ha szüksége van ránk, még egy komolyabb fércműtét után is szívesen társasozunk vele (4. ábra), vagy játszunk a szabadban (5. ábra), sőt, még a szerepjátékokat is bevállaljuk a kedvéért. (Bár a jelmezekért, kiváltképp a babaruhákért csak mérsékelten rajongunk.)

Úgy vélem, ennyi érv mellett Önök is beláthatják, hogy mennyire nélkülözhetetlenek a plüssállatok a mai ifjúság gyermekszobájában. Rajtunk múlik, hogy milyen lesz a jövő nemzedéke!

Plüssállatot minden gyermeknek!!!

Gerzson

Ui.:  Ha valaki még nem ismerné, szeretném figyelmébe ajánlani Miért nem hozok neked kisbabát? című, a témához kapcsolódó, gyermekvállalás előtt álló hölgyekhez írt költeményemet.

Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul: www.teszvesz.hu/bloggerverseny
Jelentkezz Te is!

Helló!

Úgy tűnik, idén végleg befejezte ájtatos munkáját odafönn a jóságos Holle apó! Gondolom, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, tele volt már a lócipőm a sok hóval meg a hideggel.

De most már visszavonhatatlanul itt a tavasz! ... Mert a lóvirágok nem hazudnak!

LászLó 

Mit kíván a

magyar plüss.

Legyen cérna, vatta, szabásminta.

 

1. Kívánjuk a plüssök szólásszabadságát.

2. Plüss Pártot a Parlamentbe.

3. Évenkénti plüssgyűlést a Fővárosi Plüssállatkertben.

4. Esélyegyenlőséget a plüssöknek.

5. Nemzeti molyirtó sereget.

6. Nyilvános, szöszmentes plüssbarát terek létesítését.

7. Plüssalkotmányt.

8. A kitartott házi plüssök jogainak törvénybe iktatását.

9.Az indokolatlanul (pl. játékboltban) fogva tartott plüssök szabadon bocsátassanak.

 10.A magyar plüsseinket ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.  

 11.„Egy csajt.” (Muffin)

 12.Plüssunio.

Szabás, varrás, testvériség!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 

Muffin, LászLó, Gerzson

Sziáú!

Imádom azokat a lányokat, akik édesszájúak, és szívesen kávéznak egy Muffin kíséretében. Ők még nem is tudják, de mindjárt a mancsom köré fognak csavarodni…

Szeretem az Esztereket. Az Eszterek különlegesek. (Most például egy plüssmacskával kávéznak, ami azért nem mindennapi!)

Na, de nem feszítem tovább a rajongóim cérnaszálait! Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni, ha egy sármos plüssmacska meghív két csinos nőt egy kávéra. Ez pusztán munkakapcsolat. Egyelőre!

Ezek a bájos Eszterek a Marczipán Téri Művelődési Központban dolgoznak, ahová jó lenne, ha engem is szorosabb szálak fűznének. Ühüm… Az elmúlt időszakban két teltházas koncertet is adtam ott, akkor találkoztam az Eszterekkel. Először csak gülüztem Velük, aztán szép lassan kiderült, hogy ők már jól ismernek engem… Hát, ezzel számolnia kell egy plüssnek, ha blogot ír. Most épp arra biztatnak, hogy indítsak egy interaktív macskazene klubot. Hjaj, ezek az Eszterek! A mancsomból esznek…

Muffin

Helló!

Közhelyes, de az idő minden sebet bevarr. Még a plüssökét is! Most, hogy megint szingló lettem, elhatároztam, hogy még jobban kiélvezem az élet apró örömeit.

Belevetem magam a hazai lovas kultúrába!

Örvendjetek hát, drága gyapjas lelkű Olvasóim, mert LászLó, a lócitromba véletlenül se harapó, lóra termett, derűlátó hófehér plüssló ezennel visszatért!

LászLó

Sziáú!

Az elmúlt napokban ismét tanúbizonyságát adtátok annak, kedvenc Olvasóim, hogy nem holmi vattával van kitömve szépen szabott fejetek. Ennyi ötletes megoldás és kreatívság láttán, azt kell mondjam: – de ne bízzátok el magatokat – büszke vagyok, hogy ilyen fantáziadús olvasótábort tudhatunk magunkénak! Tényleg szórakoztatóak vagytok, és ez egy jazzdorombos plüssmacska szájából komoly dicséret! (Lehet vele dicsekedni otthon meg a munkahelyen!)

A kreatív próbálkozások sorrendben a következők:

„Vicsorgólya”

„Gólyarémhír”

„Macskajaj elhárító gólya”

„Dr. Gerzson pszichomacskalitikus”

„Zombi Muffin éhes! :)”

Ezen fejtvények mindegyike megérdemelne egy kisebb elemzést, de ezt meghagyjuk Dr. Gerzson pszichomacskalitikusnak, illetve Nektek a „Szóljatok hozzá” rovatban.  

A helyes megfejtés egyébként a „madárijesztő” volt, bár azok is közel jártak a megoldáshoz, akik a „gólyafos”-ra adták le voksukat. A kulisszák mögött valóban plüssguanóközeli állapotok uralkodtak színészi átlényegülésemnek és természetesen a sminkemnek köszönhetően. A nyertesek: a már törzsfejtőnknek számító Enci (reméljük, már megnyugodtál) és Károly. Ezúton kívánjuk teljes szívünkből, hogy egyszer legyenek Ők is milliomosok!

Muffin 

Bonzsúr!

Ha hétvége, akkor takarítás! Jobb elfoglaltságot is ki tudnék találni magamnak, de mivel egy olyan plüssmacskával élek együtt, aki előbb vágná fel a cérnaszálait, minthogy levigye a szemetet, ebből nem csinálok vitát. Egyébként Muffin még a beköltözésekor leszögezte, hogy komoly társadalmi problémának tekinti a porcicák sanyarú szociális helyzetét, ezért ne várjak arra, hogy valaha is hajlandó lesz részt venni a kitoloncolásukban. Attól még a többi házimunkában részt vehetne, de hát… plüssmacska…

Így kénytelen vagyok egyedül felvenni a harcot minden piszok maszattal és nem utolsó sorban a legnagyobb félelmemmel: a pókfóbiámmal. Feláll a hátamon a plüss, amikor meglátok egy nyolclábú fenevadat, aki éppen „A” pontból igyekszik eljutni –csak a jó ég tudja, hol lévő – „B” pontba. (Általában szent meggyőződésem, hogy az előbb említett „B” pont éppen egybeesik a pillanatnyi tartózkodási helyemmel.) Ráadásul mindezt olyan gyorsan teszi, hogy alig bírom követni a gülüimmel. Pedig titkon abban reménykedem, hogyha meredten bámulom, talán megáll, és ott marad, ahol van. Egyébként se tudnék földbe gyökerezett gólyalábakkal elinalni… 

Amióta sikerült beszereznem a Pókszívó Turbomax 300-at, már nyugodtabban alszom. Ez a legádázabb házi fegyver, ami csak létezik pókok ellen! Rendkívül hatásos! Garantáltan pókmentes felületet biztosít! A legeldugottabb sarokban is megszívják a nyolclábú idegenek. Amióta a Pókszívó Turbomax 300-at használom, végre nagyobb biztonságban tudhatom a plüssöm.

Már csak egy haspókkal kell osztoznom a lakáson…

Gerzson 

Sziáú!

A múltkori sikerre való tekintettel folytatjuk „Képfejtvény” rovatunkat. Második feladványunkat csak erős idegzetű olvasóknak ajánljuk, mert az alább közölt fotón a nyugalom megzavarására alkalmas plüssök láthatók.

A kérdés változatlan:

Mi a szösz van a képen?

Fantáziadús válaszaitokat továbbra is ide a blogra és a fészekbúkra küldhetitek!

Muffin

Bonzsúr!

Ma délután rendkívüli értekezletet tartottunk néhány kollégámmal a sulival szemközti „kihelyezett tantermünkben”. Jólesett egy kicsit lazítani a cérnaszálaimon, és önfeledten ironizálni a pedagólya életpálya szépségeiről.

Örültem, hogy engem is elhívtak „a konzultációra”. Magunk közt szólva, néha attól félek, hogy a kollégák irigyek a plüssömre. Tudom, hogy értékelik és megbecsülik a pedagógiai tevékenységemet, de remélem, a hátam mögött nem neheztelnek rám azért, mert én vagyok a diákok kedvence… Mégiscsak egy plüssállat vagyok…

Gerzson 

Kedves Olvasók!

Pöttyös Fanni vagyok, plüssterapeuta, vattaturkász és az Etti mese „Pöttyös Fanni megmondja” című rovatának főszerkesztője.

Itt publikált cikkeimben aktuális és örökzöld, mindenkit – de főleg a női olvasókat – foglalkoztató témákat boncolgatok.
 

Minő nap ez a mai, kedves hölgytársaim? :-) Mivel egy gombostűfejnyi bizodalmam sincs a mai férfiakban (mindegyik rongy alak), megragadom a lehetőséget, hogy – mint nő a nőnek – kitűnő napot kívánjak Önöknek!

Mondjuk ki őszintén: megérdemeljük! Évente egyszer nekünk is jár egy kimenő nap! Amikor nem szaggatunk galuskát a pörkölthöz, amikor hagyjuk gyűlni a maszatos edényeket a mosogatóban meg a foltos ruhákat a szennyes tartóban, amikor nem simogatjuk tüzes vassal a kimosott ruhákat, és nem visszük le sétálni a fotel lába alatt punnyadó porcicánkat.

Bizony, kedves nőnemű plüss- és textiltársaim, ez a nap rólunk szól! A NŐről, aki aranyos, bájos, ügyes, különleges, akinek sose lehet tudni, milyen cérnaszálak kavarognak a fejében, és aki március 8-án igenis megérdemel egy szem selyemcukorkát és egy műszál virágot!

Á, de rongyosra beszélhetem a számat…

Pöttyös Fanni

Bonzsúr!

Beiratkoztam egy gólya-jóga tanfolyamra. Muszáj egy kicsit mentálisan feltöltődnöm, és erre a Tanári-szigetek nem a legideálisabb helyszín. Nehéz egy pedagólyának úgy dolgozni nap mint nap, hogy a diákok csak azt várják, mikor szakad el nála a cérna. Nyavalyás kis fiókák! Sokszor a begyemben vannak, de azért szeretem őket!

De a tavaszi szünetet még jobban szeretem, addig muszáj valahogy kihúzni! Ezért döntöttem úgy, hogy gólyi-jógi leszek, és esténként mentálisan tisztogatom a plüssöm.

„Óm, járja át a plüssöm a béke!”

Gerzson 

Helló!

Közkívánatra megtöröm a csendet. Először is szeretném megnyugtatni minden drága gyapjas lelkű Olvasómat, hogy ne aggódjanak, nem akarok magammal kiszabni, és főleg nem akarom levágatni a sörényem! Nincs szükségem új frizurára ahhoz, hogy új életet kezdjek.

De mielőtt belevágnék soron következő nagy kalandomba, először és utoljára szentelek néhány sort az én kicsi pónimnak…  

Az a bizonyos szombat esti vacsora nem egészen úgy alakult, ahogy elképzeltem. Minden cérnaszálamat megfeszítettem, hogy egy igazi romantikus esténk legyen, de valakinek sikerült „elkancáznia” a dolgot.

Ti hallottatok már olyanról, hogy valaki csak E-ben gazdag, tartósított zacskós kaját hajlandó fogyasztani? És azt gondoltátok volna, hogy az én kis pónim lótox kezelésre jár? Meg hogy feltöltette szilikonnal a patáit? És hogy nem is eredeti a szivárványszínű haja??? Talán… még a feje is üreges! Az biztos, hogy amit irántam érzett, csak műérzelem volt…

Egy hónap múlva külföldre utazik, modellkarrierre vágyik…

Azért remélem, befut a kifutón!

LászLó 

Sziáú!

Aggódunk LászLóért… Túlságosan belelovallta magát ebbe a szerelembe. Pedig magunk közt szólva, sejteni lehetett, hogy ez lesz a vége. Azt hiszem, erre mondják, hogy kilógott a lóláb… 

Szerintem nem kell ezen a fórumon bizonygatnom, kedvenc Olvasóim, hogy mennyire nagy tisztelője vagyok a női nemnek. De erről a kancáról már az elején megmondtam, hogy nem LászLóhoz való! Nem is értem, hogyan akadt meg rajta a gülüje!

Az ilyen plasztik pónik csak kihasználják a magunkfajta romantikus, múlt századi plüssállatokat. Amúgy pedig egytől egyig üregesfejű csajok. Csak magukkal vannak elfoglalva. Néznek azzal a nagyra festett pupillájukkal, közben meg azt hiszik, hogy Hasbro a világ fővárosa…

Remélem, LászLó hamar túlteszi magát ezen a fröccsöntött kalandon. Bár egyelőre elég rosszul fest a helyzet… Attól félünk, hogy képes, és még valami kárt tesz magában.

Muffin

Helló!

Én még soha senkiben nem csaLÓdtam ekkorát!!!

Úgy érzem, mintha a szívem egy tűpárna lenne, amiben egy egész tűkészletet forgattak meg tegnap este…

A romantika kipurcant! A hófehér udvarLÓk ideje lejárt!

Agyő, drága gyapjas lelkű Olvasóim!

LászLó 

Helló!

Nagy döntésre szántam el a plüssöm! Biztos azt gondoljátok, hogy ez még korai, de minek várjak, amikor úgy érzem, hogy Ő a hozzámvaLÓ?

Ma este vacsorázni hívtam. Úgy tervezem, hogy a desszert után mélyen belenézek abba a gyönyörű halványlila szemébe, előhúzom a színváltoztatós hangulatgyűrűt – aminél tökéletesebbet nem is találhattam volna az én szivárványszínű szerelmemnek –, és megkérem, hogy legyen az én kicsi pónim!!!

Drukkoljatok!

LászLó

Sziáú!

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a plüssök számára óriási kihívás a közlekedés Budapesten. Ezt a megállapítást mi sem bizonyítja jobban, minthogy alig látni plüsst a tömegközlekedési eszközökön. Most megpróbálok utánajárni, hogy mi lehet ennek az oka.

Az elsőként vizsgált tömegközlekedési eszköz: a combino villamos.

Ez a sárga csúszómászó a budapesti nagy karikaút 4-es, 6-os vonalának őshonos lakója. Egyszerre mókás és kockázatos a vele való utazás. A sárga hernyó a villamosmegállókban szedi fel, illetve köpi ki alkalmi áldozatait. A plüssmacskák valószínűleg nem tartoznak a kedvencei közé, mert rajtam kívül nagyon ritkán látni egyet is a hernyó belsejében…

Plüssként ajánlatos a csúcsidőn kívül utazgatni, bár jómagam szeretem a feltűnést. Vicces nézni, ahogy az utasoknak mosolyra görbül a szája, vagy épp elkerekedik a szemük, mikor meglátják, hogy egy plüssmacskával ülnek szemben. Apropó, ülőhely! Utópisztikus elképzeléseim között szerepel, hogy egyszer majd a távoli jövőben már csak legenda lesz az olyan közlekedési eszköz, aminek az üléseit plüsshuzattal kárpitozták be. Úgy legyen! Ámen!

Mi plüssök szeretjük, ha az emberek átadják nekünk a helyüket a hernyón, a kapaszkodás ugyanis nem az erősségünk. Különösen a Margit-hídon áll fenn annak a veszélye, hogy egy óvatlan pillanatban kidobjuk a pamacsot.

Amúgy szeretek a sárga hernyón utazgatni, és közben a várost mustrálni. Ráadásul plüssként abban a szerencsés (és egyeseknek talán bicskanyitogató) helyzetben vagyok, hogy mindezt ingyen tehetem. Gülürebbenés nélkül blicceltem végig minden eddigi utazásomat, arra gondolva, hogy a legrosszabb esetben úgy teszek, mintha valakinek a plüsse lennék. Hála a jóságos Cirmosnak, erre még nem volt szükség…

Szóval javaslom minden kedves plüss barátomnak, hogy a fentiek tükrében használják bátran és gyakrabban a sárga hernyó szolgáltatásait!

Muffin

Bonzsúr!

Egy jazzdorombos plüssmacskával az élet… nem könnyű! Néhanapján igazi palimadárnak érzem magam, amiért minden különc megmozdulását TOLLerálom.

Ez a dobfelszerelés azért már súrolta a határt! Nemcsak a Gerzson Rezsója nélkülözhetetlen kellékeiről van szó, hanem azokról a tárgyakról, amelyekből a mindennapi betevőnket fogyasztjuk. Hiába világszínvonalú a lábasokon rögtönzött dobszóló, az edény nem játék!

Bár lehet, hogy előbb inkább a saját gülümben kellene keresni a cérnát… Csak annyit mondok: „torzító fazék”. Ez egy nagyon vicces dolog, amivel jól el lehet ütni a főzés közben adódó szabad perceket. Akkor találtam ki, amikor egyszer lehajoltam levesfőzés közben egy elgurult répakarikáért, és mikor felemelkedtem, megláttam magam a fazékban. Hát, még egy olyan fejet! Javaslom Önöknek is, kedves Olvasóim, hogy ha alkalmuk nyílik rá, próbálják ki a „torzító fazekat”, hogy még örömtelibb, vidámabb legyen a főzés!

Gerzson

Helló!

Drága gyapjas lelkű, pallérozott eszű Olvasóim! Meg se tudom számolni a négy patámon, hogy mennyi válasz érkezett első képfejtvényünkre! (Egyébként öt…)

Mielőtt ezek a zseniális ötletek a „korábbi bejegyzések” elfeledett bugyrában landolnának, úgy gondoltam, publikálom őket a blog hasábjain is, mert nem venném gyapjas lelkemre, ha ezek a szösszenetek nem jutnának el az Etti mese azon olvasóihoz, akik a mai napig nem bérelnek saját adatlakot a Fészekbúk nevezetű újépítésű közösségi lakóparkban. (És akiknek – e tényből kifolyólag – a létezése is felettébb kétségbe vonható…)

Következzenek tehát a zseniális ötletek:

„Szia LászLó :)! Földhözragadt, csökevényes, GYES-es, elkorcsosult agyammal nem tudom másképp értelmezni a képet: szeretnél jobb formába kerülni a tavaszra, ennek érdekében súlyzózol, a pelyhes külcsínt szálkásra váltod. Hm?” (Judit)

„SúlyemeLó” (Károly)

„Ne feledje LászLó,

Sportolás után: izzadásgátLó!” (Emília)

„Kondi-cionáLó! :)” (Jani)

Én – mint „pelyhes külcsínű” plüssló – csak annyit tudok mindehhez hozzáfűzni, hogy :-) . 

A helyes válasz pedig: LÓERŐ! Ezt küldte be nekünk Enci is, akinek hozzászólását – annak pajzán tartalma miatt – most nem áll módomban bemásolni, de itt megtaláljátok!

Még egyszer köszönjük a kommenteket! A többiek nevében megígérem, hogy a jövőben még gyakoroljuk a képfejtést! Addig is a lóerő legyen Veletek!

LászLó 

Sziáú!

Stúdiómunkálataimat megszakítva a hétvégén elmentem egy jazzkoncertre a Marczipán Téri Művelődési Központba. Muszáj néha szakmai körökben sompolyogni és ápolni a kapcsolatokat, hogy ne merüljön feledésbe a plüssöm.

A honlapon azt olvastam, hogy a koncert egy zenei játszótéren lesz (komoly kihívás a hangtechnikusoknak), ahová főleg hiperaktív gyerekeket várnak jazzt játszani… Lehet, hogy nem pontosan idéztem, de valami ilyesmit írtak az ajánlóban...* A lényeg, hogy túlmozgásos és jazzdorombos plüssmacskaként abszolút megszólítva éreztem magam.

Sok szülő hozta el jazzre éhes gyerekét, sőt, rajtam kívül több plüssállat is jelen volt, bár őszintén szólva rájuk most nem annyira figyeltem. Olyan jó volt végre emberek között lenni! (Hosszú távon csak plüssállatokkal tartani a kapcsolatot – én mondom – nem egészséges.) Dés András, Bacsó Kristóf és Szabó Dániel személyében három igazán remek „alkalmi óvóbácsi” pesztrálta a zenei játszótér közönségét. Egy szaxofon, egy zongora és néhány ütőhangszer pedig jó eszköznek bizonyult a közös játékhoz.  Nem beszélve az improvizácicóról…

A koncert során megidéztük a leghíresebb magyar egyfejű (kivételesen nem magamra gondolok), Süsü szellemét, akinek ceglédi, bolgár, kínai, Beatles rajongó és szabadon értelmezett alteregója is tiszteletét tette körünkben. A délután fénypontja azonban egy valódi ún. hétfejű hangulatsárkány volt, akit a színpadra hívott gyerekek testesítettek meg. A sárkány minden egyes feje más-más hangulatban volt (még most sem késő egy pszichológiai tanulmányt írni róla), de addig nem beszélhettek közérzetükről, míg azt Dés András bácsiék meg nem zenésítették. 

A remek szórakozás mellett szakmailag is profitáltam a koncertből. Azt már régóta tudtam, hogy a fésű fogai és a tojásszeletelő húrjai különösen alkalmasak újszerű, futurisztikus hangzásvilág megszólaltatására. De az elmaradhatatlan hangszerismertető során most hallottam először, hogy egy IKEÁ-s evőeszköztartóba is szorult muzikalitás.

Mindenesetre Dés András bácsi felhívására körülnéztem itthon, hogy miből válhatna hangszer a mancsaim között, és jelentem, sikerült összeállítani az első saját dobfelszerelésem. Persze a dorombolást nem adom fel!

A dobfelszerelés hozzávalói:

2 műanyag láda

3 lábas

1 nokedliszaggató

1 habverő

pogácsaszaggatók

evőpálcikák „Made in China”

* SZIAMARCZI CSALÁDI PROGRAM

   FEBRUÁR 25., SZOMBAT 16.00

   ZENEI JÁTSZÓTÉR – INTERAKTÍV JAZZKONCERT GYEREKEKNEK

Muffin

Helló!

Kedves gyapjas lelkű Olvasóink! A mai bejegyzésünkkel egy új, rendszeresen visszatérő rovatot szeretnénk meghonosítani az Etti mese hasábjain.

A „Képfejtvény” rovatban különféle rólunk készített, olykor meglepő fotográfiákat publikálunk. A kérdés mindig ugyanaz:  

Mi a szösz van a képen? 

A válaszokat ide a blogra és a fészekbúkra is küldhetitek! Több megoldást is elfogadunk, sőt, várjuk a minél kreatívabb értelmezéseket!

Első feladványunk:

LászLó

Bonzsúr!

Nemsokára itt a tavasz! Ez okból üzenem kedves burzsoá barátaimnak, akik hónapok óta banánszoknyában koktéloznak a trópusi tengerpartokon, hogy lassan megszakíthatják nyaralásukat, és visszatérhetnek csoportos afrikai utazásukról.

Ahogy a mögöttem kivetített térképen is látható a főváros környékén a vatelinfelhőzet mellett sok napsütés várható. A hőmérséklet plüss, azaz plusz 6-10˚C között alakul, ami azt jelenti, hogy akár egy szál plüssben is kimerészkedhetünk a szabad levegőre.  

Ahogy a közismert mondás tartja, ha Gerzson napján a plüss fázik, egész nyáron szőrig ázik. Ha igaz a szólás, idén nyáron nem kell attól tartani, hogy a strandokat ellepnék a sok csapadék felszívásától eldeformálódott testű plüssállatok.

Gerzson